Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1980-1981 (Budapest, 1983)

Az adott esetben az igazgatóság döntése nem felel meg ezeknek az elveknek és rendelkezéseknek. 3. Napjainkban a lakáskérdés megoldása mindenki számára lényeges, ezért a tagsági viszonynak a kilátásba helyezett lakás elvesztésével járó megszüntetésére csak egészen kivételesen, a jogszabályi feltételek szigorú megtartása esetében kerülhet sor. Egyéb rendelkezés hiányában a Ptk. alapján kell megállapítani, hogy a tag mikor „nem teljesíti felhívás ellenére fizetési kötelezettségét". [Ptk. 4. § (1) és (3) bek.]. Lényeges körülmény a teljesítés tekintetében, hogy a követelés miből ered, illetve mikor esedékes. Az alperes 1979. január 24-én kelt írásbeli értesítéséből azt lehet megállapítani, hogy az alperes lehetőséget adott a felperes részére a közölt 4500 Ft-os követelés kifogásolására. Közölte, hogy abban az esetben tekinti ezt az összeget elfogadottnak, ha azt a felperes 8 napon belül nem kifogásolja. Ezért az esetleges korábbi szóbeli közlések alapján nem lehet megállapítani a felperes fizetési kötelezettségét. A felperes ugyanis a részére ekként biztosított kifogásolási jogával élt. Az 1979. február 7-én kelt közlés már megjelölte, hogy a követelés miből eredt, és arra is felhívta a felperes figyelmét, hogy a tagsági viszony megszüntetésére van lehetőség, ha a követelt összeget nem fizeti meg. Ez a felhívás azonban határidőt nem tartalmazott. így a felhívás alapján nem lehet megállapítani azt, hogy a felperes fizetési kötelezettségét felhívás ellenére sem teljesítette. Ezért a felperes nem mulasztott akkor, amidőn csak február 21-én adta postára a követelt összeget. > A szövetkezeti alapszabály VIII. 4. h) pontja szerint a tagsági viszonynak a szövetkezet részéről történő megszüntetése előtt az igazgatóság köteles a tagot meghallgatni, illetve írásbeli nyilatkozattételre felszólítani. Ez nem történt meg. 1979. február 19. előtt az igazgatóság nem hallgatta meg a felperest a megszüntetés kérdésében, illetve nem hívta fel írásbeli nyilatkozatra. Ezért az eredeti, 1979. február 19-én kelt határozat ebből az okból is törvénysértő. Nem pótolja ezt a mulasztást, hogy utóbb, a bírósági eljárás megindítása és a tartozás rendezése után hallgatta meg az igazgatóság a felperest. Ekkor már nem volt olyan fizetési késedelem, amely miatt a tagsági viszony megszüntetésére sor kerülhetett. A korábbi érvénytelen határozatot pedig nem tette érvényessé az utólagos meghallgatás. Törvénysértéssel mondotta ki tehát az igazgatóság érvényesnek az 1/1980. számú határozatával az 1979.' február 19-én kelt 8. számú határozatot, és állapította meg 1979. február 19-i hatállyal a felperes tagsági viszonyának a megszüntetését. 4. Az igazgatóság határozata egyébként azért is törvénysértő volt, mert az alapszabály szerint a határozatképességhez legalább 2/3-os jelenlét szükséges. Az igazgatósági ülésen viszont a hét tagú igazgatóságból csupán négy tag volt jelen. A tagsági viszony megszüntetésére a szövetkezet érdekében nem volt szükség. A 20/1977. (V. 12.) ÉVM—PM sz. együttes rendelet 21. §-a, valamint az alapszabály VIII/3. pontjának utolsó bekezdése lehetővé teszi a szövetkezeti tag engedményező nyilatkozata alapján a hátralékos tartozás levonását a tag munkabéréből. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte a másodfokú bíróság törvénysértő íté14