Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

tájékoztatta a per során a jogi képviselet nélkül eljáró felpereseket jogaik megfelelő érvényesítéséről sem. A perben felderítetlen maradt, hogy az alperes által a per tartama alatt lakásán felállított és többízben cserélt gépek milyen típusú és teljesítményű kötőgépek voltak. A peradatok arra utalnak, hogy olyan ipari gépekről van szó, amelyeknek nem ipari jellegű épületben, különösen emeleti lakásban való üzemeltetése nem megengedhető. Az alperes által időközben alkalmazott teherelosztó alátét alkalmas lehet arra, hogy a gép által okozott rezgést tompítsa, nem biztos azonban, hogy ennek alkalmazása a birtokháborítás megállapíthatóságát kizárja. Bár a felek lakásai nem bér-, hanem saját tulajdonukban levő öröklakások, nem volna méltányos, ha a lakások tulajdonosai a társtulajdonos részéről nagyobb mértékű zavarással járó tevékenység eltűrésére volnának kötelesek, mint amelyet a Fővárosi Tanács 5/1973. számú (Főv. Közi. 10. sz.) rendelete, a lakóházakban alkalmazandó „Házirend" a Ptk-val összhangban levő szabályozásában megengedhetőnek tart. A Házirend 3. §-ának (1) bekezdése a lakókat eltiltja a többiek nyugalmának a lakáson belül és kívül történő zavarásától. Példaképpen említi meg a zajos éneklés, kiabálás, rádiózás stb. mellett az üzemi géppel való zajokozást. A 4. § (1) bekezdése a lakás takarításáról, a háztartási munkák elvégzéséről és a munkákkal kapcsolatos gépek zaj okozásáról rendelkezik. Mivel e munkák végzése és a háztartási gépek működtetése a lakás rendeltetésszerű használatához tartozik, az általában megengedett, de a gépeket csupán reggel 7 óra és este 20 óra között, tehát a jogerős ítéletben megállapított időtartamnál rövidebb ideig szabad csak üzemeltetni. A peres felek jogvitájának elbírálásánál irányadó a Ptk. 100. §-ában foglalt az a rendelkezés, amely szerint a tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen szomszédait szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné. Hasonló rendelkezést tartalmaz a közös tulajdon használata kérdésében a Ptk. 140. §-a. Az adott esetben azonban nem háztartási géppel okozott zajról van szó, hanem ipari jellegű — lakásban felállított — villany meghajtású motoros kötőgépekről. Az említett rendelet szövegezéséből kitűnően a háztartási gépek használatára megjelölt időtartam ezekre az üzemi jellegű gépekre nem vonatkozik, így azok lakásban egyáltalán nem üzemeltethetők. Nem fogadható tehát el a jogerős ítéletben megfogalmazott az az álláspont, hogy a felperesek kötelesek eltűrni a lakásaik között elhelyezkedő alperesi lakásban működtetett üzemi gépek által okozott, erősen behallatszó zajt és a gépeknek a lakás födémét károsító, a falak megrepedezésével járó rezgést 7 és 21 óra között. A jogerős ítéletnek a kereseti igényt érdemben megalapozottnak tekintő és az alperest a birtokháborító magatartásától eltiltó rendelkezése sem volt alkalmas arra, hogy az alperest a jogellenes magatartásától megfelelően visszatartsa. Erre utal a felperesnek sikertelen végrehajtási kérelme, amelyből kitűnik, hogy az alperes zavaró tevékenysége továbbra is fennáll. Az eredményes végrehajtáshoz szükséges bizonyítás azonban olyan nehézségekbe ütközik, amely a végrehajthatóságot legalábbis kérdésessé teszi, ha nem éppen lehetetlenné. A felperesek jogsérelmének a megszüntetése így a jogerős ítélet alapján kellően nem érhető el. 96