Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

engedélyezhető zajszintet viszont meghaladja. Ennek alapján a másodfokú bíróság részben megváltoztatta az első fokú ítéletet és esetenként kisza­bandó pénzbírság terhével eltiltotta az alperest attól, hogy munkanapokon este 21 órától reggel 7 óráig, munkaszüneti napokon pedig egész napon át munkagépet üzemeltessen, illetőleg a fenti időtartam alatt olyan tevékeny­séget folytasson, amely a felperesek lakásában 35 decibelt meghaladó zaj­szintet okoz. Egyben az alperest perköltség fizetésére kötelezte. A felpere­sek ezt meghaladó kereseti igényét a bíróság elutasította, mert álláspontja szerint a társasház-közösség közgyűlése határozhat abban a kérdésben, hogy az alperes az épületben egyáltalán folytathat-e kötőipari tevékenységet. Az I—II. r. felperesek újabb keresetet terjesztettek elő a bíróságnál, amelyben az alperest a lakásában folytatott kötőipari tevékenységtől kér­ték eltiltani. Keresetük tartalmilag a társasház-közösség közgyűlési hatá­rozata pótlására irányult, mivel az összehívott közgyűlés az alperes távol­létében e kérdésben határozatot nem hozott. A bíróság a keresetet végzésé­vel elutasította, megállapította, hogy a felperesi kereseti kérelem ítélt do­logra irányul. A közgyűlési határozat pótlására előterjesztett kérelem ugyanakkor időelőtti, mert határozat hiányában a bíróság azt pótló ren­delkezést nem hozhat. így a felperesek újabb kérelme eredménytelen ma­radt. A felperesek eredeti kereseti igénye tárgyában hozott jogerős ítélet ellen megalapozatlanság és törvénysértés miatt, míg a felperesek újabb kerese­tét idézés kibocsátása nélkül elutasító jogerős végzés ellen törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos. A felperesek kereseti kérelme egyrészt arra irányult, hogy a lakásaik kö­zött elhelyezkedő lakásban részben ipari tevékenységgel, részben egyéb mó­don birtokháborító magatartást tanúsító alperest e tevékenységeitől a bíró­ság tiltsa el, másrészt — ezen túlmenően — állapítsa meg, hogy a társas­házban levő öröklakásban a tulajdonostársak hozzájárulása nélkül a lakások állagát is rongáló ipari tevékenység nem folytatható. Ennek alapján köte­lezze az alperest a gépek leszerelésére és elszállítására. A bíróság a kereseti kérelemnek csak a gépek üzemeltetésével összefüg­gő, birtokháborítástól való eltiltásra irányuló részével foglalkozott a per során. A jogerős ítélet a zajszint mértékét megállapító igazságügyi szakér­tői véleményen alapult. A bíróság azonban figyelmen kívül hagyta a jog­erős ítélet meghozatala előtt írásban tett észrevételekben előadott újabb té­nyeket, így nem foglalkozott azzal az előadással, hogy a szakértői mérés időpontjában még nem működő központi fűtés kazánjának zaja az I. és II. r. felperesek földszinti lakásában eleve olyan mértékű volt, amely az alpe­res munkagépének üzemeltetése mellett már feltétlenül meghaladja a szak­értő szerint még megengedhető zajszintet. Nem tért ki a bíróság a felpere­sek által panaszolt egyéb magatartásra, amely — a felperesek véleménye szerint — ugyancsak alkalmas a birtokháborítás megállapítására. Végül a bíróság a felperesek részéről panaszolt több gép üzemeltetésével szemben csupán egyetlen kötőgép használatával járó zajártalommal foglalkozott, mi­vel a szakértői szemle időpontjában — szemben a per eddigi adataival — csupán egy gép volt fellelhető az alperes lakásában. Ugyanakkor a bíróság nem vizsgálta azt a tényállítást sem, hogy az al­peres által üzemeltetett gépek hatására az I—II. r. felperesek öröklakásá­ban állagromlás következett be, a szoba falai megrepedeztek. Végül nem 95

Next

/
Thumbnails
Contents