Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

1974. december 31-ig — 17 462 kg koncentrátumot értékesítettek, az ezzel kapcsolatos vállalati eredmény 2 306 000 Ft volt. Az alperes a terméket jelenleg is gyártja. II. A felperesek keresetükben azt adták elő, hogy a találmányuk alapján gyártott termék értékesítéséből származó hasznos eredmény után az első év alapján újítás címén megfelelő díjazást kaptak. Ezért 1971. szeptember 1. napjától 1974. december 31. napjáig kérték találmányi díj fizetésére kötelezni az alperest. A díjazás alapjaként a Satival elnevezésű termék gyártásából és értékesítéséből eredő teljes vállalati eredményt kérték figyelembe venni, és 10%-os díjkulcs alkalmazásával az alperest 369 300 Ft feltalálói díj megfizetésére kérték kötelezni. Az alperes védekezésében a kereset jogalapját elismerte, az összegszerűséget azonban kifogásolta. Hivatkozott arra, hogy feltalálói díjat csak az oltalmi idő kezdetétől, azaz a szabadalmi bejelentés időpontjától lehet érvényesíteni. Hivatkozott arra is, hogy a szabadalmi eljárással előállított ízanyag a gyártott terméknek csupán 1—2%-át teszi ki. Ezért nem lehet a termék teljes vállalati eredményét a találmányi díj alapjaként figyelembe venni. Véleménye szerint a szabadalmi eljárás alkalmazásából eredő vállalati haszon az a megtakarítás, ami abból eredt, hogy a vállalat az ízanyagot a szabadalmi eljárással állította elő és nem máshonnan — pl. importból — szerezte be. A díjkulcs alkalmazásával kapcsolatban az alperes kérte figyelembe venni azt, hogy a szokatlan nagy vállalati haszon nem a felperesek alkotó munkájának az eredménye, hanem az alperes tárgyi adottságaival, a tömegtermeléssel függ össze. Hivatkozott arra, hogy ismert egyszerű vegyület szintetizálására volt szükség, és a szintetizálási eljárás a szakértő szerint sem bonyolult. Ezért az alperes szerint a találmányi színvonal átlagon aluli. Előadta, hogy a gyártott termék nem alkalmas a valódi fokhagyma pótlására. ííí. Az első fokú bíróság az alperest 295 440 Ft és kamatai, valamint 17 000 Ft részperköltség megfizetésére kötelezte. Az indokolás szerint 1971. szeptember 1. és 1974. december 31. között a felperesi találmány gyártásából eredő vállalati tiszta eredmény 3 693 000 Ft volt. Ennek a 8%-át ítélte meg újítási díjként. A díjkulcs megállapításánál azt vette figyelembe, hogy a találmány műszaki színvonala átlagon felüli, a felperesek éveken keresztül folytattak kísérleteket, a gyártás igen nagymennyiségű, a találmány egyéb területen is felhasználható, a gyártott termék használati értéke gyakorlatilag azonos a természetes fokhagymaolajéval, a termék exportképes. Díjkulcscsökkentő tényezőként csak azt értékelte, hogy a felperesek kísérleteiket az alperes laboratóriumában végezték, minden eszközt az alperes bocsátott rendelkezésükre. Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezett és a felperesek csatlakozó fellebbezést jelentettek be. Az alperes fellebbezésében 95 360 Ft-ot meghaladó marasztalási összeg tekintetében az első fokú ítélet megváltoztatásával kérte a kereset elutasítását. A felperesek csatlakozó fellebbezésükben kérték a marasztalási összeget felemelni 369 300 Ft-ra. IV. Az alperes fellebbezésében az ítéletnek csak a 95 360 Ft-ot meghaladó részét támadta. Ezért a másodfokú bíróság az első fokú ítéletnek fellebbezéssel nem támadott marasztaló rendelkezését nem érintette. A peres felek között nem volt vitás, hogy az alperes hasznosítja a felpe80