Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

állította azt, hogy az alperes a találmányt a szabadalmasok engedélye nélkül hasznosította volna. Ellenkezőleg a hasznosítás kifejezetten a szabadalmasok kezdeményezésére — újítási javaslatuk alapján — történt. Az egyik — perben nem álló — szabadalmas a hasznosítás megkezdésekor az alperes jogelődjének az elnöke volt. A felperest pedig kifejezetten a találmány megvalósítása végett alkalmazták az alperes jogelődjénél. A felperes készítette az alperes jogelődje részére mindhárom istállónál a megvalósítás végett szükséges terveket, és a felperes végezte az építkezésnél a tervezői művezetést. A felperes követelése tehát nem alapszik a szabadalom tárgyának jogosulatlan hasznosításán. Ezért a pert nem lehet bitorlási pernek tekinteni. Elbírálása az Szt. 66. §-ának (1) bekezdése értelmében nem tartozik a Fővárosi Bíróság hatáskörébe és kizárólagos illetékessége alá. A felperes szabadalom-hasznosítási díjat követel. Általános szabály szerint a szabadalom-hasznosítási díjat a felek által kötött hasznosítási szerződésben kell megállapítani [Szt. 17. § (1) bek.]. Abban az esetben azonban, ha a felek a díj összegében nem tudnak megegyezni, arra is lehetőség van, hogy a díj összegét a bíróság állapítsa meg. Ilyen esetben a bírósági gyakorlat szerint a bíróság feladata a hasznosítási díj mértékének a megállapítása. A bíróságnak kell együttesen mérlegelnie — a jogszabályi rendelkezéseket szem előtt tartva — azokat a tényezőket, amelyek a díj nagyságának a meghatározásánál jelentősek. Ilyenkor a hasznosítási díj megállapításánál megfelelően irányadók a szolgálati találmány díjazására vonatkozó rendelkezések. Ezért a díjat a találmány értékesítéséből (hasznosításából) származó hasznos eredmény arányában kell az összes körülmény mérlegelésével megállapítani. (Legfelsőbb Bíróság Pf. IV. 21 491/1976.) A szabadalomhasznosítási díj fizetésére vonatkozó igény érvényesítése esetén a per — mint szabadalommal kapcsolatos jogvitás ügy — az Szt. 66. §-ának (4) bekezdése értelmében az általános szabályok szerint illetékes megyei bíróság hatáskörébe és illetékessége alá tartozik. Tévedett ezért az első fokú bíróság, amikor az ügyet a Fővárosi Bírósághoz rendelte áttenni. (Legf. Bír. Pf. IV- 20 485/1977. sz., BH 1978/2. sz. 70.) 31. I. A találmányi díj megállapításánál az importbeszerzés elmaradásából származó előnyt általában csak akkor lehet figyelembe venni, ha korábban volt import, illetőleg azzal határozottan számolni kellett. Abban az esetben azonban, ha egyébként a hasznos eredmény nem mutatható ki, az eszmei díjazás tekintetében a bíróság azt is mérlegelési körébe vonhatja, hogy a szabadalommal védett eljárás alkalmazása mennyivel előny ösebb, gazdaságosabb, mintha a vállalat saját gyártás helyett máshonnan, pl. külföldről szerezte be az előállított termék alapanyagát. II. A díjkulcs meghatározásánál irányadó szempontok [45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. r. 1. § (2) bek., 3. § (4) és (5) bek., 6. §]. I. A felperesek az alperes vállalat alkalmazottai. Az I. r. felperes K. gyáregység vezetője, a II. r. felperes a laboratórium vezetője, a III. r. felperes pedig üzemvezető mérnök. Az alperes gyáregységének a tevékenységi körébe tartozott az illóolajos gyógy- és fűszernövények termesztése és feldolgozása, természetes és szintetikus íz- és zamatanyagok, illatkompozíciók, extraktum ok, esszenciák, aromák előállítása. A felperesek az alperes laboratóriumában, az alperes eszközeivel és az alperes költségére végzett kísérletek alapján a diallildiszulfid mesterséges előállítására vonatkozó eljárást 78