Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

nincs helye perújításnak [Pp. 260. § (1) bek., 1969. évi II. tv. 60. § (1) bek.]. (Legf. Bír. Pkf. I. 20 571/1978. sz., BH 1979/10. sz. 324. — L. 372. sorszám alatt.) 30. A szabadalom-hasznosítási díj fizetésére vonatkozó igény érvényesítése esetén a per — mint szabadalommal kapcsolatos jogvitás ügy — az általános szabályok szerint illetékes megyei bíróság hatáskörébe és illetékessége alá tartozik [1969. évi II. tv. 66. § (4) bek., 17. § (l)bek.]. A felperes — a perben nem álló társaival együtt — 1968-ban újítási javaslatot nyújtott be az alperes jogelődjéhez. Az újítás istállókban etetőút nélküli etető-itató berendezés létesítésére vonatkozott. Az újítási javaslatban az újítók megjelölték, hogy újításukat szabadalmaztatni kívánják. Az újítást az alperes jogelődje elfogadta és megvalósította, az újítók részére újítási díjat fizetett. Az Országos Találmányi Hivatal a felperes és a perben nem álló B. A. szabadalmasok részére a megoldásra 1970. október 15. napján kelt határozatával szabadalmat adott. A felperes keresetében előadta, hogy az alperes a szabadalommal védett megoldást három istállónál hasznosította. Ezek után hasznosítási díjként összesen 450 000 Ft-ot követel. Az alperes védekezése szerint csak egy istállóban valósították meg a felperes szabadalma szerinti berendezést, ez azonban a gyakorlatban teljesen használhatatlannak bizonyult, balesetveszély folytán üzemképtelen, ezért megtakarítást nem eredményezett, inkább növelte a termelőszövetkezet kiadásait. Hivatkozott arra is, hogy a termelőszövetkezet 300 000 Ft újítási díjat fizetett ki. Az alperes védekezése szerint a másik két istállóban a szabadalomnak megfelelő berendezés egyáltalán nem üzemel, ennél csak megkísérelték a találmány bevezetését és használatba vételét. Az első fokú bíróság az ügyet a Fővárosi Bírósághoz rendelte átteni. Az indokolás szerint a felek között szabadalom-hasznosítási szerződés nem jött létre, ezért az alperes jogosulatlanul hasznosítja a felperes szabadalmát, így a felperes igénye az 1969. évi II. törvény (Szt.) 26. §-ában meghatározott szabadalombitorláson alapszik. Ezért az Szt. 66. §-ának (1) bekezdése értelmében a per a Fővárosi Bíróság hatáskörébe és kizárólagos illetékessége alá tartozik. A végzés ellen a megyei főügyész fellebbezett. A főügyész álláspontja szerint az első fokú határozat törvénysértő, mert a felperes nem szabadalombitorlásra alapított igényt érvényesített, hanem hasznosítási díjat követelt. Az alperes nem jogellenesen hasznosította a szabadalom szerinti megoldást. A fellebbezés alapos. Az 1969. évi II. törvény (Szt.) 26. §-ának (1) bekezdése értelmében szabadalombitorlást követ el, aki a szabadalmi oltalom alatt álló találmányt jogtalanul hasznosítja. A bitorlóval szemben alkalmazható igényeket az Szt. 26. §-ának (2)—(5) bekezdései határozzák meg. A felperes kereseti követelését nem szabadalombitorlásra alapította és a perben nem érvényesített szabadalombitorláson alapuló igényt. Az Szt. 11. §-ának (1) bekezdése szerint a szabadalmi oltalom alapján a szabadalom jogosultjának kizárólagos joga van arra, hogy a találmányt hasznosítsa, illetve hasznosítására másnak engedélyt adjon. A felperes nem 77