Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

ben szerepel, a kupak pedig egyáltalán nem szerepel az igénypontokban, ezek is elengedhetetlen részei azonban a találmány szerinti szerkezetnek. Összértékük 2796795 Ft a felek egyező előadása szerint. A teljes anyagérték viszont 6 686 194 Ft-ot tesz ki. A teljes termék bruttó költsége festés nélkül 10 828 157 Ft, a helyszíni szerelés 832 039 Ft, az egész termék bruttó értékeként tehát 11 660 196 Ft-ot lehet figyelembe venni. Ennek az összegnek olyan hányada esik a szabadalommal védett szerkezet értékére, amely megfelel a teljes anyagérték s a kapcsoló szerkezeti elemek anyagértéke közötti aránynak. Ezt viszont a következő képlet fejezi ki: 11 660 196 : 6 686 194 =: 2 796 795 Tehát x = 11 6g° "6 •'J96 795 = 4 877 399 6 686 194 A hasznosítási díj alapja tehát 4 877 399 Ft, amelynek az 1%-a jár a felperesnek a szerződés szerint, azaz 48 780 Ft. Ebből az alperes már kifizetett 26 228 Ft-ot. Jár még tehát 22 552 Ft. 3. A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság részben megváltoztatta az első fokú ítéletet és az így kiszámított összegre, valamint az ezzel arányos első fokú perköltség összegére szállította le a marasztalás összegét. Másodfokon az alperes lett nagyobb mértékben pernyertes. Ezért a bíróság a részére arányos összegű másodfokú perköltséget állapított meg. (Legf. Bír. Pf. IV. 21 368/1977. sz., BH 1979/4. sz. 149.) 27. A szolgálati találmány szabadalmasa nemcsak lemondhat a szabadalmi oltalomról, hanem kérheti a szabadalom megsemmisítését is. A lemondás jogkövetkezményeitől tartalmában eltérőek a szabadalom-megsemmisítés jogkövetkezményei [1969. évi II. tv. 31., 32., 54. §, 45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. r. 1. §]. A szabadalmas a szabadalom megsemmisítését kérte azzal az indokkal, hogy a találmány nem haladó jellegű. Az Országos Találmányi Hivatal a kérelmet elutasította. Az első fokú bíróság a szabadalmas megváltoztatási kérelmét elutasította. A bíróság álláspontja szerint a szabadalmas részéről „megsemmisítés iránti igény érvényesítése fogalmilag kizárt". A szabadalmas a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. tv. (a továbbiakban: Szt.) 31. §-a alapján lemondhat a szabadalmi oltalomról, ezután „kívülállóként" a feltalálókkal szemben megsemmisítési eljárást kezdeményezhet. Az első fokú bíróság végzése szerint a kérelmező a szabadalom megsemmisítése nélkül is szabadulhat díjfizetési kötelezettségétől a 45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. rendelet — R. — 1. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján. A kérelmező fellebbezésében az Szt. 54. §-ára hivatkozott, amelyből következik, hogy a 45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. rendelet nem visszaható hatályú. A feltaláló észrevétele szerint a szabadalmas a megsemmisítési eljárás74