Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

szerződésben, hogy ezt az árbevételt hogyan kell kiszámítani, minek az el­lenértékét kell árbevételként figyelembe venni. A díjkikötés a felperesek részére történt. Ezért a Ptk. 208. §-ának az (1) bekezdése értelmében ezt úgy kell értelmezni, ahogyan az alperesnek — a felperesek feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel — a sza­vak általános elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A hasznosítási díj a szabadalommal védett megoldás használatának az el­lenértéke. Ezért a díjazás alapja — helyes értelmezés szerint — csak a sza­badalommal védett megoldás alkalmazása lehet. Csak ilyen esetben érvé­nyesül a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás egyenértékűségére vonatkozó — a szabadalom-hasznosítási díj tekintetében is irányadó — polgári jogi elv. Egyébként a hasznosítási díj alapjául a szerződéskötés során figyelem­be lehet venni a hasznos eredmény összegét vagy a szabadalmi megoldás felhasználásával létrejött termék értékét (önköltségét, eladási árát, bruttó vagy nettó értékét), de nem lehet szabadalom hasznosítási díjat megállapí­tani olyan tevékenység, tevékenységrész eredménye után, amelyet a szaba­dalmi oltalom nem véd. A szabadalom hasznosítási díj alapja csak olyan eredmény lehet, amely a szabadalom által védett megoldás alkalmazásából ered. A bírósági gyakorlatban töretlenül érvényesülő elv, hogy amennyi­ben a szabadalmi oltalom a hasznosító által gyártott terméknek csak egy ré­szére vonatkozik, a találmány díjazása csak erre a részre vonatkozhat [Leg­felsőbb Bíróság Pf. IV. 21 104/1974/4., Pf. IV. 21 201/1977/4., Pf. IV. 21 202/ 1977/4., Pf. IV. 21 126/1977/4.]. Ezért a szerződéses kikötést az alperes csak ezeknek az elveknek megfelelően érthette. Azt kellett tehát vizsgálni a perben, hogy a szabadalom által védett szer­kezet értékesítésének mi volt a bruttó ellenértéke. 2. A szerkezet nem azonos a szerkezeti elemekkel, hanem azoknak a sa­játos felhasználását, alkalmazását jelenti. Ezért helyesen hivatkoztak a fel­peresek arra, hogy a szerkezeti elemek értéke nem azonos a szabadalom al­kalmazásával létrejött szerkezet értékével. Tévedett ezért az alperes, ami­kor a kapcsolóelemek anyagértékét kívánta díjalapnak tekinteni. Tévedtek azonban a felperesek is, amikor a teljes termék értékének a fi­gyelembe vételét kérték. A szabadalom nem védi az annak felhasználásával gyártott termékek (állványok, térelemek, bútorok) előállítását, csupán azok egyes elemeinek az összekapcsolási módját. Az alperes ugyanezeket a ter­mékeket egyéb összekapcsolási mód alkalmazásával is elő tudta volna állí­tani. A panellapok és oszlopok alkalmazása csak annyiban függ össze a sza­badalommal, hogy a kapcsolószerkezet ezeknek az összekapcsolására vonat­kozik, de nem terjed ki az oltalom az oszlopokból és panellapokból álló bú­torok, állványok, elválasztó elemek készítésére. Ezért díjalapként csupán a szabadalommal védett kapcsolószerkezet brut­tó ellenértékét lehet figyelembe venni. Tekintettel arra, hogy ez nem külö­níthető el a gyártott terméktől, azt kellett vizsgálni, hogy a termék a teljes értékének milyen hányadát teszi ki a kapcsolószerkezet. összehasonlításul legcélszerűbbnek mutatkozott annak az alapul vétele, hogy a gyártott termék teljes anyagértékének milyen hányadát teszi ki a kapcsolószerkezethez szükséges alkatrészek anyagértéke. Ilyennek kell te­kinteni a felek által 1977. június 3. napján történt egyeztetésről felvett jegyzőkönyvhöz csatolt kimutatásban felsorolt orsó, orsó -f- kupak és kapu­pántcsavar anyagértékét. Ezek közül a kapupántcsavar csak a tárgyi kör­73

Next

/
Thumbnails
Contents