Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

oldását a 138 519 számú szabadalmi leírástól pedig azzal határolja el, hogy az is csavarorsós, kosara nem szedhető szét, csak kinyitható, ezért kezelése nehézkes, az erőtároló rugó is hiányzik. Egyik korábbi megoldás sem szüntette meg a nagyobb fizikai erő alkalmazását. A szabadalmaztatási eljárásban a felperes bejelentette 1975. november 3. napján az Országos Találmányi Hivatalhoz, hogy az orsó nélküli hidromechanikus prést ő találta fel, a bejelentő a megoldást tőle vette át. Az 1975. november 20-án kelt értesítésben közölték vele, hogy igényét bírósági úton érvényesítheti. Az alperes szabadalmát 1976. július 28-án jegyezték be a lajstromba. A felperes 1976. február 11. napján indított keresetet találmánybitorlás megállapítása iránt. íí. A felperes keresetében azt adta elő, hogy az orsó nélküli hidraulikus szőlősajtolót ő találta fel, a megoldást az alperes tőle vette át. Kérte ezért a találmánybitorlás megállapítását és a szabadalom átruházását. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a megoldás a saját szellemi terméke. Valóban járt a felperes lakásán, de ennek alapján semmit nem tudott felhasználni találmányának a megalkotásához, mert a sok lom között nem is látott semmit. III. Az első fokú bíróság a keresetet elutasította. Az indokolás szerint a szabadalom igényponti jellemzői közül egyeseket az alperes valóban a felperes megoldásából vett át, ezért megfelelő részarányban igénye lehetne a szabadalmi jogra. A keresetet azonban azért utasította el, mert a felperes megoldása nem tekinthető találmánynak. A korábbi 138 519. sz. és 100 405. sz. magyar szabadalmakból teljes egészében megismerhető volt. Az ügyvéd által képviselt alperes javára az első fokú bíróság 1800 Ft perköltséget állapított meg. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, és az alperes csatlakozó fellebbezést jelentett be. A felperes a fellebbezésében kérte az első fokú ítélet megváltoztatását és a keresete szerinti határozathozatalt. Álláspontja az volt, ha az alperes által a tőle átvett megoldás találmány marad, akkor nem illetheti meg a szabadalmi jogosultság az alperest. Az alperes csatlakozó fellebbezésében az ügyvédi költségen kívül további 2781 Ft költséget számolt fel és ennek a megtérítésére is kérte kötelezni a pervesztes felperest. Az alperes kérte a fellebbezés, a felperes pedig a csatlakozó fellebbezés elutasítását. ÍV. A felperes fellebbezése alapos. A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvény (Szt.) 25. §-a szerint találmánybitorlás, ha a szabadalom tárgyát másnak a találmányából vették át. A szabadalom tárgyának azt a megoldást kell tekinteni, amelyre a szabadalmi oltalom kiterjed. Az Szt. 13. §-a értelmében a szabadalom terjedelmét az igénypontok határozzák meg. Az igénypontokon belül a jellemző rész tartalmazza a találmány megkülönböztető ismérveit, és az első vagy főigénypontba kell foglalni a feladat megoldásához elengedhetetlenül szükséges jellemzőket. (I—OTH 1969. sz. hirdetmény 3/1. pont.) Ezért a találmánybitorlás feltételeként azt kell vizsgálni, hogy az alperesi szabadalom főigénypontjának a jellemzőit az alperes átvette-e a felperes megoldásából vagy önállóan alkotta. A per adatai szerint az alperes szabadalmának a lényeges jellemzői megegyeznek a felperesi megoldással. A korábban alkalmazott öntvény helyett 68