Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

lálmányt szabadalomként nem jelentette be, így arra ott nem szerzett szabadalmi oltalmat. Az alperes az üvegleeresztő berendezéssel együtt ennek a működését ismertető leírást adott át a külföldi vevőknek. A felperes keresetében előadta, hogy az alperes a külföldi cégek részére eladott üvegleeresztő berendezés értékesítésével és annak a működésére vonatkozó leírás átadásával a felperes találmányát értékesítette, ami után találmányi díjat tartozik fizetni a felperesnek. Kérte az alperest elszámolásra, ellenkező esetben berendezésenként 30 000 Ft, összesen 60 000 Ft megfizetésére kötelezni. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint nem a perbeli találmány tette lehetővé a fényforrásgyártó berendezések eladását. Az üvegkiemelő berendezésre a vevőknek csak az üvegolvasztók 3 évenként szükséges átépítése alkalmával van szükségük, mert vitritet nem gyártanak. Tagadta, hogy a felperes oktatta volna ki a vevők szakembereit a találmányi eljárásra, éspedig az alperes megbízása alapján. Az első fokú bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a perbeli szolgálati szabadalom eljárásra vonatkozott, az alperes viszont berendezést adott el, ezért a díjigény a szolgálati szabadalom értékesítésének a hiányában nem alapos. Álláspontja szerint a felperes szabadalmi oltalom nélkül a gyártási eljárás alapján díjazást csak akkor követelhetne, ha a gyártási eljárás mint magasfokú alkotómunka eredményeként létrejött tudományos, szakmai mű az 1969. évi III. tv. alapján szerzői jogi oltalom alatt állana. Az adott esetben azonban ezt nem találta megállapíthatónak. Az első fokú ítélet ellen a felperes fellebbezett. Álláspontja szerint az alperes a találmányt külföldön know-how-ként értékesíti, ezért a felperesnek „a 45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. rendelet 1. §-a (2) bekezdése c) pontjának analógiájára díjazás jár". Az értékesítésből az alperesnek haszna származott, mert a teljes technológia átadása nélkül berendezéseit nem tudta volna értékesíteni. Az alperes szerinte mulasztást követett el azzal, hogy a találmányt szabadalmaztatás végett nem jelentette be azokban az országokban, amelyekben eladási szándékai voltak. Az alperes kérte a fellebbezés elutasítását. Tagadta, hogy a külföldi vevőknek átadott műszaki dokumentációt a felperes készítette, illetve hogy a vevők szakembereit a felperes oktatta volna ki. Tagadta, hogy köteles lett volna az eljárást külföldön szabadalmaztatásra bejelenteni, illetve hogy köteles a külföldön szabadalmi oltalmat nem nyert eljárást díjazni. A fellebbezés részben alapos. Nem vitás, hogy az alperes által gyártott üvegleeresztő berendezés a felperes találmányát jelentő eljárás megvalósítására szolgál. A belföldön szerzett szolgálati szabadalom a fenntartási illeték meg nem fizetése következtében szűnt meg. Ezért a felperes szolgálati találmányának a belföldi értékesítése után az alperes a szolgálati találmányért járó díjazásról szóló 45/ 1969. (XII. 29.) Korm. számú rendelet (R.) 1. §-a (2) bekezdésének b) pontja értelmében találmányi díjat köteles fizetni a felperes részére. A perbeli vita lényege, hogy a találmány megvalósítását szolgáló berendezés eladása és ennek működését ismertető leírás átadása találmányi díj fizetésére álapot adó értékesítést jelent-e, továbbá hogy jár-e találmányi díj, ha az értékesítés olyan országba történő eladással valósul meg, ahol a találmány nem áll szabadalmi oltalom alatt. Ezekben a vitás jogalkalmazási és jogértelmezési kérdésekben az első fokú bíróság tévesen foglalt állást. 57