Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

Ezek szerint a bejelentés azokat a szempontokat foglalja össze, amelyek alapján a különböző terméktípusokat csoportosítani lehet, a különböző ismérvek kifejezésére alkalmas azonosítási számot lehet képezni. Az egyes termékfajták ismérvek szerinti csoportosítása, az egyes terméktípusok azonosítására alkalmas jelölési módszer kidolgozása nem tekinthető műszaki megoldásnak. A bejelentés nem tartalmaz olyan megoldást, amely változást jelentene termékben vagy termelési eljárásban. Nem lehet vitás, hogy a termékek, termékfajták, terméktípusok rendszerezése, azonosítása, azonosítási számmal történő ellátása nem eredményez változást a termékben, kizárólag a termékre vonatkozó ismereteinkben. Egy bizonyos termék ugyanaz marad, akárhogyan is jelöljük. De nem eredményez változást a terméktípusok csoportosítása és azonosítási számmal jelölése a termelési eljárásban sem. A kérelmező helyesen mutatott rá arra, hogy napjainkban a termelési eljárás kiszélesedett, nem lehet leszűkíteni az egyes termelési részfeladatokat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a munkaszervezést, irányítást, ellenőrzést elősegítő bármiféle eszközt vagy módszert műszaki megoldásnak lehet tekinteni. Erre akkor sincs lehetőség, ha a kérdéses eszköz, módszer esetleg közvetve előnyösen hat a termelő munka eredményére, hatékonyságára, de nem magára a termelési eljárásra vonatkozik. Ellenkező esetben pl. a munkafegyelem megszilárdítására irányuló intézkedéseket is műszaki jellegű megoldásoknak lehelne tekinteni. Az előnyös hatást a termelési eljárásban változást eredményező megoldás útján kell kiváltani. Ezért a bejelentés tárgya szabadalmi oltalomra nem alkalmas. Az első fokú bíróság indokoltan utasította el az Országos Találmányi Hivatal határozatának a megváltoztatása iránti kérelmet. (Legf. Bír. Pkf. IV. 20 421/ 1977. sz., BH 1979/1. sz. 19.) 21. I. A szolgálati találmány feltalálójának díjazás iránti jogosultságát nem érinti az a körülmény, hogy a szabadalmas a találmányt olyan országban értékesítette, ahol a találmányt szabadalmi oltalom nem védi [1969. évi II. tv. 9. § (2) bek., 45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. r. 1. § (2) bek. b) és c) pont]. II. A szabadalmas feltalálói díjfizetési kötelezettsége fennáll akkor is, ha a belföldön eredetileg megszerzett — de utóbb megszűnt — szabadalom kizárólag eljárásra vonatkozott és külön nem védte az eljárás megvalósítására szolgáló berendezést [45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. r. 1. § (2) bek. c) pont, 2.§(1) és (2) bek.]. A korábban az alperes alkalmazásában levő felperes eljárást dolgozott ki az üvegkemence bekapcsolásánál a kemencében levő üveg eltávolítására és elszállítására és azt mint szolgálati találmányt az alperes rendelkezésére bocsátotta. Az eljárásra az alperes szabadalmi oltalmat szerzett. A szabadalom a díjfizetés elmulasztása miatt 1970. február 20-án megszűnt. A szolgálati találmányt az alperes 1959-től kezdve hasznosította. Ezen kívül hasznosította több vállalat is. A felperes találmányának belföldi hasznosítása után feltalálói díjat kapott. Az alperes 1973-ban Irakba, 1974-ben pedig Indiába szállított izzólámpa és fénycsőgyárat az üvegolvasztó kemencéhez használható ún. üvegleeresztő berendezéssel együtt. További hasonló berendezés szállítását vállalta 1975-ben Szíria részére. Ezekben az államokban az alperes a szolgálati ta56