Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

szakember számára előre nem látható, ki nem számítható műszaki többlet­hatást eredményez. Forrasztás előtt a kábelerek rendezése, rögzítése ismert, alkalmazott el­járás, a tömegforrasztással kapcsolatban a hőre érzékeny szigetelőanyag vé­delme szükségszerű. Ezeknek a műveleti lépéseknek az együttes alkalmazá­sa tehát nem jelent a szakember kötelező tudását meghaladó kombinációt. Az egyes műveleti lépések sorrendjében nem mutatható ki olyan műszaki többlethatás, amelynek a felismeréséhez és megvalósításához alkotó jellegű tevékenységre volt szükség. A sorrend egyrészt szükségszerűen adott volt, mert nyilvánvaló, hogy a forrasztás hője elleni védekezésnek meg kell előz­nie a forrasztást, másrészt a sorrend meghatározása a szakembertől elvár­ható technikai intézkedést jelentett. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság — egyébként helyes indokai alapján — helyben hagyta az első fokú bíróság végzését. A kérelmező költ­séget nem kívánt a bírósági eljárással kapcsolatban felszámítani, ezért a költségviselés kérdésében nem kellett határozni. (Legf. Bír. Pkf. IV. 20 217/ 1978. sz., BH 1979/7. sz. 230.) 19. LA megoldás újdonsága akkor is megállapítható, ha a védeni kívánt megoldás egyes elemei önmagukban ismertek, de alkalmazásuk módja, a felhasználásuk által megoldott feladat új és haladó, illetőleg ezeket olyan feladat megoldására kívánják felhasználni, amelyre ezt a módszert, eszközt korábban nem alkalmazták, és ez az alkalmazás előnyösebb valamilyen vo­natkozásban a korábbi megoldásoknál. II. Előnyt jelent és ezért haladó a megoldás akkor is, ha kevésbé korsze­rűen old meg valamely feladatot, mint más megoldás, de a feladat meg­valósítását olyan területen teszi lehetővé, ahol ezt a korábbi megoldások nem biztosították. III. Annak a megállapításánál, hogy a szabadalom tárgyának a kidolgozá­sához volt-e szükség feltalálói tevékenységre, nem lehet az egyes igénypon­ti jellemzőket elszigetelten értékelni, hanem az egész berendezést egysége­sen kell figyelembe venni és csak így lehet megállapítani azt, hogy a meg­oldás létrehozása meghaladja-e a szákember kötelező ismeretein alapuló szokásos szerkesztői tevékenységet [1969. évi II. tv. 1—3. §]. I. A kérelmező szabadalmi bejelentésének a tárgya fémek és fémötvöze­tek olvadékainak feldolgozásra való előkészítésénél alkalmazandó olyan be­rendezés, amelynek a segítségével az olvadt fém oxidációja és az olvadék szennyeződésének a feldolgozás helyére történő juttatása megakadályoz­ható. A bejelentő az oxidációt azzal kívánja megakadályozni, hogy közös tűz­térben lezárt olvasztótégelyt és ezzel az olvadékszint alatt összekötött ada­golótégelyt alkalmaz, ezekbe külön csöveken a levegőnél nagyobb fajsúlyú védőgázt vezet, amely lefúvató szelepen keresztül kiszorítja a levegőt a té­gelyekből. Az olvadékot szennyező anyag tovább juttatását akként kívánja megaka­dályozni, hogy az olvasztótégelyt és az adagolótégelyt összekötő csövet a té­gelyek fenéksíkjánál magasabban helyezi el, ezáltal mindkét tégelyben az átvezetésnél mélyebben fekvő medencerész alakul ki, ezért a megömlött fémben levő szennyeződés nem jut be az adagoló tégelyben elhelyezett — 51

Next

/
Thumbnails
Contents