Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

Helyesen hivatkozott arra a fellebbező fél, hogy az újdonság vizsgálatánál a szabadalmi igénypontok szerinti jellemzőket kell figyelembe venni, mert ezek határozzák meg az igényelt oltalmi kör terjedelmét, ezek tartalmazzák a találmány megkülönböztető ismérveit (Pkf. IV. 20 320/1976.). Ezért a megoldás újdonsága általános szabály szerint csak akkor állapítható meg, ha valamennyi jellemzője új. Általánosságban nem lehet megkülönböztető ismérvnek tekinteni, ami korábban ismert volt. Erre tekintettel, ha a bejelentett megoldás egyes elemei nem újak, az igénypont korlátozására, van szükség, ha pedig a megoldás valamennyi elme ismert, a bejelentést el kell utasítani. Kivételesen azonban a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata szerint az önmagában ismert elemek felhasználásával is jöhet létre találmány, az újdonságot akkor is meg lehet állapítani, ha a megoldás elemei önmagukban ismertek, de az ismert megoldások sajátos alkalmazási módja, az alkalmazás új területe, a műveletek sorrendje, illetve az önmagukban ismert elemek sajátos együttalkalmazása (kombinációja) jelenti az újdonságot. Természetesen ilyen esetben is szükség van — sőt fokozottan szükséges — az alkotó jelleg vizsgálatára. A Legfelsőbb Bíróság következetes gyakorlata szerint ilyenkor a szabadalmazhatóság feltétele, hogy az önmagukban ismert elemek sajátos alkalmazási módja vagy területe, a műveleti sorrend, illetve az együttalkalmazás (kombináció) olyan műszaki többlethatást eredményezzen, amelynek a felismeréséhez és megvalósításához a szakembertől elvárható tevékenységet meghaladó alkotó jellegű működésre volt szükség. (Legfelsőbb Bíróság Pkf. III. 20 808/1971., Pkf. III. 2.0 520/1972., Pkf. rV. 20 253/1976., Pkf. IV, 20 525/1975., Pkf. IV. 20 051/1976., Pkf. IV. 20 553/ 1976., Pkf. IV. 20 352/1977., Pkf. IV. 20 726/1977.) Helyesen járt el ezért az első fokú bíróság, amikor egyrészt megvizsgálta, hogy megállapítható-e a bejelentés szerinti eljárás egyes igényponti jellemzőinek az újdonsága és alkotó jellege, illetve hogy az önmagukban ismert elemek kombinációja eredményez-e olyan műszaki többlethatást, amelynek a felismerése és megvalósítása meghaladja a szakembertől elvárható tevékenységet. 2. A fellebbező fél tévesen hivatkozott arra, hogy kizárólag a kérelmezőt mint a szabadalom megadása ellen felszólaló felet terheli az újdonság, illetve a haladó jelleg tekintetében a bizonyítás. Az Országos Találmányi Hivatal a szabadalom megadásának a kérdésében döntött. A bírósági eljárás tárgya ennek a határozatnak a megváltoztatása iránti kérelem elbírálása. Az 1969. évi III. törvény (Szt.) 60. §-ának (2) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint az ügy eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A szabadalom megadása a szabadalmi bejelentők érdeke, ezért elsősorban nekik kell bizonyítaniuk azt, hogy a szabadalmazhatóság feltételei megvannak. Természetesen negatívum bizonyítására senki nem lehet köteles. így a szabadalmi bejelentőt nem terheli annak a bizonyítása, hogy nincsenek újdonságrontó előzmények. Annak a bizonyítása viszont, hogy az ismert elemek kombinációja műszaki többlethatást eredményezett, illetve hogy ennek a felismeréséhez és megvalósításához milyen alkotó jellegű feltalálói tevékenységre volt szükség, a szabadalmi oltalmat igénylő felet terheli. A bírósági eljárás alapja az Országos Találmányi Hivatal eljárása és döntése. Az Országos Találmányi Hivatal a szabadalmaztathatóság feltételeit 49