Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

rint csak írásba foglalt nyilatkozattal mondhatott volna le érvényesen. Ezért az alperesnek azt a védekezését, hogy a szerző a díjazásról kifejezett szóbeli nyilatkozattal lemondott, figyelmen kívül hagyta s az alperest a keresetben megjelölt, méltányos összegű szerzői díj fizetésére kötelezte. ííí. Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezett. Az első fokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. Korábbi előadásainak ismétlése mellett azt is kiemelte, hogy az első fokú bíróság álláspontja gátjává lehet a néprajzi gyűjtőmunkának és a gyűjtött anyag közzétételének. Hivatkozott arra is, hogy a T. J. által előadott mesék az Szjt. 19. §-ának (1) bekezdése alapján szabadon felhasználhatók, illetőleg hogy a gyűjteményes kiadáshoz T. J. hozzájárult. Megismételte azt a védekezését is, hogy T. J. a díjazásról kifejezetten lemondott, e lemondás pedig érvényes, mert az nincs írásbeli alakhoz kötve. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az első fokú ítélet helyben hagyását és az alperesnek a fellebbezési eljárás költségeiben való marasztalását kérte. ÍV. Az alperes fellebbezése alapos. a) A Legfelsőbb Bíróság elsősorban azt vizsgálta, hogy T. J.-nek a könyv megjelenése esetén járó esetleges szerzői díjról történt lemondása érvényes-e. A Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróságnak a lemondás alakszerűségeivel kapcsolatos álláspontjával nem ért egyet. A Ptk. rendelkezéseit a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény alapján tett nyilatkozatokra is alkalmazni kell. A Ptk. 216. §-ának (1) bekezdése értelmében pedig ellenkező rendelkezés hiányában szerződést akár szóban, akár írásban lehet kötni. A szerződési akaratot ráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni. A 205. § értelmében ez a szabály vonatkozik az egyoldalú jognyilatkozatokra is. Ebből pedig az következik, hogy a polgári jogi nyilatkozatok érvényességéhez írásbeli alak csak az esetben szükséges, ha jogszabály kifejezetten megkívánja. A szerzői jogról szóló törvény (Szjt.) 13. §-ának (3) bekezdése értelmében a jogosult a mű felhasználásáért járó díjazásról csak kifejezett nyilatkozattal mondhat le. A törvény tehát nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint a joglemondó nyilatkozat érvényességéhez írásbeli alakra lenne szükség. Az Szjt. 27. §-a értelmében a felhasználási szerződést — ha jogszabály másképp nem rendelkezik — írásban kell megkötni. T. J. és dr. B. S. között azonban felhasználási szerződés nem jött létre. Ilyen szerződést ugyanis az Szjt. 25. §-a értelmében csak az erre hivatott szervezettel, illetőleg szervezet útján lehet kötni. T. J. arra jogosította fel dr. B. S.-t, hogy az általa mondott meséket tartalmazó hangszalagot tudományos munkájának elkészítésénél díjazás nélkül felhasználhassa. Az ilyen egyoldalú nyilatkozatra pedig azokat az alaki megkötöttségeket, amelyek a felhasználási szerződésre vonatkoznak, nem lehet kiterjeszteni. Ha a jogszabály ehhez a nyilatkozathoz is írásbeli alakot kívánt volna, akkor az Szjt. 13. §-ának már említett (3) bekezdése így rendelkezett volna. A „kifejezett" nyilatkozat megkövetelése csupán azt jelenti, hogy a ráutaló magatartással a szerzői díjról lemondani nem lehet. Tévedett ezért az első fokú bíróság, amikor a felhasználási szerződések alakszerűségére vonatkozó szabály kiterjesztő értelmezésével arra a követ34