Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

az alperesek birtokában van. Mind a korábbi tulajdonos, mind a felperesek és az alperesek között tárgyalások voltak a területsáv megvételéről, megállapodást azonban nem kötöttek. Ilyen előzmények után indítottak pert a felperesek. Keresetükben előadták, hogy a megvásárolt ingatlanból 48 n.-ölet az alperesek jogcím nélkül tartanak birtokban és a terület átadására kérték kötelezni az alpereseket. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Védekezésük szerint a terület használatára elbirtoklás útján telki szolgalmat szereztek, és erről a szerződésből kitűnően a tulajdon szerzésekor a felperesek tudtak. Használati jogukat tehát a felperesek tulajdonszerzése nem korlátozza. A járásbíróság a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a haszonélvezeti jog törlése után az alpereseknek nincs érvényes jogcímük a terület használatára, a felperesek azonban a szerződés megkötésekor tudomást szereztek arról, hogy a területet mások használják és azt birtokba nem vehetik, „így annak tudatában vették meg az ingatlant, hogy a birtokbavétel bizonytalan jövőbeni eseménytől függ, melyből következik, hogy a szerződés hatálya a feltételek bekövetkeztével áll be". A birtokba adásnak az az akadálya, hogy az alperesek a saját ingatlanukat a területsávon fennálló használati joggal vásárolták meg, az adásvételi szerződéseket pedig jogsérelem nélkül nem lehet módosítani, mivel a területen létesített melléképületekre és a kijáratra az alpereseknek szükségük van. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyta. Döntését azzal indokolta, hogy a felperesek mások használati jogával terhelten vették meg az ingatlant. Az évek hosszú sora óta fennálló használat olyan sajátos helyzetet eredményezett, amelytől a felperesek csak akkor szabadulhatnak, ha a vitás területet eladják az alpereseknek. A mindkét fokú bíróság ítélete ellen megalapozatlanság és törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos. A bíróságnak döntenie kellett volna a területsávhoz való jog kérdésében is. Á bíróság azonban — amikor a keresetet elutasította — a vitát nem döntötte el. A perben el kell bírálni azt a kérdést, hogy az alpereseknek van-e érvényes jogcímük a területhez, mert csak ennek ismeretében lehet határozni a birtokra irányuló kereset tárgyában. A területsáv a felperesek által megvásárolt ingatlan része, az tehát a felperesek tulajdona. Az alperesek a területsávot átjárásra és arra használják, hogy azon ideiglenes jellegű melléképületeket (tüzelőtárolót és árnyékszéket) létesítettek. A Ptk. 167. §-a értelmében a szomszédok csak akkor kötelesek földjeiken az átjárást tűrni, ha valamely föld nincs összekötve megfelelő közúttal. Az alperesek ingatlana közúton megközelíthető, ezért a Ptk. 170. §-ának (1) bekezdése alapján a felperesek telkén való átjárás megszüntetésére akkor is sor kerülhetne, ha ez a Ptk. 166. §-ának (2) bekezdése alapján illetné meg az alpereseket. Tisztázatlan, hogy a kérdéses melléképületeket ki létesítette és milyen jogcímen.'^Vz iratokhoz csatolt adásvételi szerződések a területsávon nem biztosítanak használati jogot az alpereseknek, és erre nézve az ingatlannyilvántartás nem tartalmaz adatot. A telekkönyvi szemléből kitűnően legutóbb az ingatlan 48 n.-öl területű részén L. F.-nek és feleségének, valamint K. I.-nak és feleségének volt haszonélvezeti joga. E jogokat azonban a jogosultak elhalálozása folytán 1975-ben, illetve 1976-ban törölték. A ha170