Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

A felperesek ezután ingatlanuknak az alperessel érintkező határán kerítést létesítettek, támfalat emeltek és szőlőt ültettek. Az alperes 1976. tavaszán észlelte az átjárás lehetőségének megszüntetését és birtokvédelemért az államigazgatási hatósághoz fordult. A városi tanács vb igazgatási osztálya az 1976. május 29-én kelt határozatával helyt adott a birtokvédelmi kérelemnek és kötelezte H. Á.-ot, hogy az ingatlanán átvezető dűlőutat V. I. részére átjárás céljából haladéktalanul biztosítsa és távolítsa el az átjárást gátló kerítést. Az államigazgatási határozat megváltoztatása iránt a felperesek pert indítottak a járásbíróság előtt. Keresetükben a birtokháborítás megszüntetése iránti kérelem elutasítását kérték, annak megállapításával, hogy az alperes a felperesek telkén átvezető magánút használatára nem jogosult. Az alperes a kereset elutasítását kérte és viszontkeresetet emelt aziránt, hogy átjárási szolgalom illeti meg a felperesek telkén. Jogosultságát az elbirtoklással való jogszerzésre alapította. A járásbíróság ítéletével mind a keresetet, mind a viszontkeresetet elutasította azzal, hogy a perben felmerült saját költségüket a felek maguk viselik. Az első fokú bíróság ítéletének indokolásában utalt a Ptk. 164. §-ának (3) bekezdésére. Értelmezése szerint a „megfelelő közút" fogalmán olyan közutat kell érteni, amelyen a legrövidebb, á legcélravezetőbb módon közelítheti meg a tulajdonos az ingatlanát, illetve fontos építményét anélkül, hogy a saját ingatlanán jelentős kárt kellene magának okoznia. Mivel az alperes az ingatlana északi részén elhelyezkedő présházhoz vezető utat a telek déli határával érintkező közúttal csak úgy tudná járműközlekedésre alkalmasan kiépíteni, hogy a növényzetet nagyobbrészt kiirtaná, ezért az alperest a „szükségbeli út" használata megilleti. A viszontkeresetet azért utasította el az első fokú bíróság, mert az alperes úthasználati jogosultsága szívességen alapszik, a Ptk. 165. §-ának (2) bekezdése szerint16 pedig a szívességből engedett jog gyakorlása nem vezet elbirtoklásra. A felek között 1970-ben folyamatban volt birtokvita egyébként is félbeszakította az elbirtoklást. A peres felek fellebbeztek részben a keresetet, részben a viszontkeresetet elutasító ítéleti rendelkezés miatt. A megyei bíróság az első fokú ítéletnek a keresetet elutasító részét helyben hagyta, de megváltoztatta a viszontkeresetet elutasító rendelkezését és megállapította, hogy az alperesi ingatlan mindenkori tulajdonosát járművel való átjárási szolgalmi jog illeti meg az I. r. felperes tulajdonában álló ingatlanon levő 42 m hosszú magánúton és ennek folytatásában a felperesek épülete előjt levő 3 méter szélességű területsávon az alperes ingatlanának határvonaláig. Elrendelte a szolgalmi jognak a telekkönyvbe való bejegyzését és kötelezte a felpereseket az alperes javára 1325 Ft perköltség viselésére. A másodfokú eljárás során beszerzett szakvéleményre támaszkodva azzal egészítette ki a tényállást, hogy a keskeny alperesi ingatlanon járművel való közlekedésre megfelelő út nincs, kialakítása pedig gazdaságilag indokolatlan lenne. Gyalogosan viszont megközelítheti az alperes a közútról 16 Ezt a rendelkezést az 1977. évi IV. tv-nyel megállapított új szöveg 168. §-ának (2) bekezdése tartalmazza. 164