Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

a présházát, ezért gyalogos közlekedéssel más ingatlanát nem terhelheti. Bár egyetértett az első fokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy elbirtoklás útján szerzett szolgalmi jogról nem lehet szó a szívességi engedélyen alapuló használat ténye miatt és azért sem, mert az elbirtoklási idő nem telt el, ennek ellenére az alperesnek „szükségút biztosítására" vonatkozó igényét alaposnak találta, mert az alperes présházát járművel más módon nem tudja megközelíteni. A Ptk. 164. §-ának (3) bekezdése alapján ezért a szomszédos ingatlan birtokosa ezt az átjárást tűrni köteles. A mindkétfokú bíróság ítélete ellen megalapozatlanság és törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos. Helytállóan és helyes indokkal állapítják meg az ügyben eljárt bíróságok, hogy az alperes elbirtoklással nem szerzett szolgalmi jogot. Az I. r. felperes az 1976-ban adott nyilatkozata tartalmából következően visszavonásig és részben szívességből biztosított átjárást az érdekelteknek. Ez pedig a Ptk. 165. §-ának (2) bekezdése szerint nem vezethet elbirtoklásra. Miután az I. r. felperes az engedett jogot visszavonta, az alperesnek az átjárás gyakorlására vonatkozó kötelmi jogosultsága megszűnt. Tévesen értelmezték az ügyben eljárt bíróságok a Ptk. 164. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat. Eszerint, ha valamely föld nincs összekötve megfelelő közúttal, a szomszédok kötelesek tűrni, hogy a jogosultak a földjeiken átjárjanak. Az alperes telke azonban — déli határvonalánál — megfelelő, járműközlekedésre is alkalmas közúttal érintkezik. A „megfelelő" szó tehát a közút minőségét jelzi s nem is jelenti azt, hogy a föld minden része legyen megfelelően elérhető a közútról. Erre vonatkozó megállapodás hiányában tehát nem kötelezhető a szomszéd arra, hogy az egyébként közúttal érintkező földnek kedvezőtlenül elérhető részéhez a saját földjén biztosítson átjárást. Törvénysértő tehát az.első fokú bíróságnak a „szükségbeli út" további használatával kapcsolatos álláspontja és az a másodfokú ítéleti döntés is, amellyel a megyei bíróság a viszontkeresetnek helyt adva, átjárási szolgalmat alapított és ennek az ingatlannyilvántartásba való bejegyzése iránt intézkedett. A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte a jogszabályt sértő jogerős másodfokú ítéletet, helyébe a törvénynek megfelelő határozatot hozott és helyben hagyta az első fokú bíróságnak a viszontkeresetet elutasító rendelkezését, megváltoztatta azonban a kereset vonatkozásában hozott döntését. A felperes ugyanis a birtokvitában állást foglaló államigazgatási határozat megváltoztatása iránt lépett fel, a birtokhoz való jogosultsága kérdését is fölvetve. Mivel a perben nem igazolódott az alperes átjárási jogosultsága, a felperes jogosan sérelmezi azt az államigazgatási döntést, amely az átjárás további biztosítására kötelezte. (P. törv. I. 20 788/1977. sz., BH 1978/5. sz. 198.) 78. í. Szolgálom csak a felek kölcsönös érdekeinek a figyelembevételével alapítható. A telki szolgalom gyakorlásánál a szolgalommal terhelt ingatlan birtokosának érdekeit kímélve kell eljárni [Ptk. 164. § (3) bek., 166. § (1) bek."]. 17 A módosított szövegben 167. § és 169. § (1) bek. 165