Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

ingatlan közös tulajdonának megszüntetése során akarata ellenére csak azt a tulajdonostársat lehet a másik (többi) tulajdonostárs illetőségének magához váltására kötelezni, aki a házban bennlakik. A III. r. alperes nem lakik az ingatlanban, és nem volt hajlandó a felperes illetőségének magához váltására. Öt tehát erre az eljárt bíróságok tévesen kötelezték. Nem megalapozott azonban az I—II. r. alperes megváltásra kötelezése sem. A PK 10. számú állásfoglalás III. pontjának indokolása rámutat ugyanis arra, hogy a magához váltásra kötelezés csak akkor indokolt, ha erre a bennlakó tulajdonostársnak lehetősége van. Vizsgálni kell tehát, hogy a bennlakó a megfelelő ellenértéket — akár végrehajtási kényszer hatása alatt is — méltányos érdekének sérelme nélkül meg tudja-e fizetni. Ha a bennlakó nem teljesítőképes, erre a megoldásra nincs lehetőség. Az eljárt bíróságok az I—II. r. alperes teljesítőképessségét nem vizsgálták. Arra sem voltak figyelemmel, hogy ha egyébként teljesítőképesek is, meg tudnak-e fizetni 10 000 Ft-ot a megállapított 90 napos teljesítési határidő alatt. Ha ugyanis erre nem képesek, végrehajtási kényszernek vannak kitéve, ami méltányos érdekeiket sértheti. Ez az érdeksérelem pedig éppúgy akadálya a tulajdonközösség megszüntetése alkalmazott módjának, mint a teljesítőképesség hiánya. Közös tulajdon esetén a tulajdonjog ugyanazon a dolgon meghatározott hányadok szerint illet meg több személyt [Ptk. 139. § (1) bek.]. A tulajdonostársak jogai és kötelezettségei ezekhez a hányadokhoz igazodnak. A meghatározott hányadok szerint szerzik meg a közös tulajdon megváltás útján történő megszüntetése esetén a többi tulajdonostárs illetőségét is. Ebből következően mindegyikük csak az általa megszerzett rész ellenértékét tartozik megfizetni. Egyetemleges kötelezésüknek nincs helye, a jogerős ítélet tehát ebből az okból is törvénysértő. A Pp. 3. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében a bíróság az igazság kiderítése érdekében hivatalból gondoskodik arról, hogy a felek a perben a jogaikat helyesen gyakorolják. Köteles a felet, ha nincs jogi képviselője, a szükséges tájékoztatással ellátni és őt jogaira, illetőleg kötelességeire figyelmeztetni. A bíróság hivatalból gondoskodik a perek alapos és egyben gyors tárgyalásáról. A jogi képviselő nélkül eljáró, jogban járatlan II. r. alperes fellebbezéséből és kellő részletességgel nem jegyzőkönyvezett nyilatkozataiból arra lehet következtetni, hogy azért vitatja a felperesnek a lakóházra vonatkozó igényét, mert-szerinte a házat vagy legalábbbis jelentős részét nem a felperes, illetve jogelődje, hanem az ő jogelődje építette, azok anyagi hozzájárulása nélkül. Ha valóban ez a II. r. alperes álláspontja, és az általa állított tény a valóságnak megfelel, ennek a megváltási ár megállapításánál jelentősége van. A felperes ugyanis nem igényelhet ellenértéket olyan épület vagy épületrész után, amelynek létrehozásában ő vagy jogelődje nem vett részt. Az eljárt bíróságok az ezzel kapcsolatos tényállást az idézett rendelkezések ellenére nem tisztázták, a II. r. alperest a jogainak helyes gyakorlásáról nem tájékoztatták és így a megváltási ár kérdésében is megalapozatlanul döntöttek. A PK 10. számú állásfoglalás IV. pontja szerint a közös tulajdon megszüntetése iránti perekben a perköltség viselésének általános szabálya az, hogy a készkiadások megosztása mellett mindegyik fél viseli a saját költ155