Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

kintetében rendelkező része és a másodfokú bíróság ítéletének a haszonélvezeti jogról rendelkező része ellen törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos. 1. A Ptk. 157. §-ának (3) bekezdése szerint a haszonélvezeti jog a dolog tulájdonosának személyében beállott változásra tekintet nélkül fennmarad. Ezért a közös tulajdon megszüntetése nem érinti a haszonélvezethez való jogosultságot. A bíróság a Ptk. 148. §-ának (2) bekezdése szerint csak a közös tulajdon tárgyait vagy azok egy részét adhatja megfelelő ellenérték fejében egy vagy több tulajdonostárs tulajdonába, a haszonélvezeti jogot azonban nem szüntetheti meg. A PK 10. számú állásfoglalás szerint a közös tulajdon megszüntetése iránti perben a haszonélvező perbenállására azért van szükség, mert a közös tulajdon megszüntetése vagy annak valamelyik módja a haszonélvező jogos érdekeit is sértheti, védekezése azért a kereset elutasítását is eredményezheti. A haszonélvezőt azonban a tulajdonosok a haszonélvezet megszüntetésére vagy korlátozására — akarata elllenére — nem kényszeríthetik. (Legfelsőbb Bíróság P. törv. II. 20 172/1976.) Törvénysértő tehát a másodfokú ítélet, mert ellenérték fejében a haszonélvező tiltakozása ellenére megszüntette az I. r. alperes haszonélvezeti jogát. 2. Az első fokú ítélet rendelkezését tekintve az I. r. alperes pernyertes. Vele szemben ugyanis a bíróság a keresetet elutasította. A Pp. 78. §-ának az (1) bekezdése szerint ezért az I. r. alperest nem lehetett perköltség fizetésére kötelezni, ellenkezőleg: az I. r. alperes javára kellett volna perköltséget megállapítani. A Pp. 80. §-ának a (2) bekezdése akkor teszi lehetővé a félnek perköltségben való marasztalását a pernyeréstől függetlenül, ha egyes perbeli cselekményeket sikertelenül végez, egyes perbeli cselekményekkel indokolatlanul késlekedik, határnapot vagy határidőt mulaszt, vagy más módon felesleges költséget okoz. Ilyen esetben is csak az ebből eredő költségek megtérítésére lehet a felet a per eldöntésére való tekintet nélkül kötelezni. Az első fokú bíróság azonban nem jelölte meg, hogy az I. r. alperes mely cselekményével okozott felesleges költséget a felperesnek, és az sem tűnik ki, hogy ennek összegét a bíróság hogyan állapította meg. Általánosságban hivatkozott az I. r. alperes rosszhiszeműségére, amit a másodfokú bíróság korábbi hatályon kívül helyező végzésében megállapított. A hatályon kívül helyező végzés abban látta az I. r. alperes rosszhiszeműségét, hogy nem hivatkozott azonnal a tulajdonváltozásra. Ezt azonban az iratok tartalma megcáfolja. A felperes több ingatlanra vonatkozó közös tulajdon megszüntetése iránt terjesztett elő keresetet. Az első tárgyaláson az I. r. alperes határidőt kért, hogy védekezését írásban előterjessze. A.tárgyalás után benyújtott előkészítő iratában hivatkozott arra, hogy az egyik ingatlant az 1976. március 13-án kelt adásvételi szerződéssel ajándékozta ifj. K. I-nek. Nem lehet rosszhiszemű perbeli magatartásnak tekinteni, hogy ennek ellenére — lényegében a később II. r. alperesként perbe vont ifj. K. I. nevében — érdemben is védekezett a keresettel szemben, éspedig az elajándékozott ingatlan tekintetében is. Az előadottakra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvással támadott jogerős ítéleti rendelkezéseket a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és hozott a jogszabályoknak megfelelő határozatot. (P. törv. I. 20 741/1978. sz., BH 1979/5. sz. 177.) 152