Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

peres és házastársa jövedelmi és vagyoni viszonyait vette figyelembe. Az alperes és közvetlen családjának keresete a havi 5000 Ft-ot meghaladja. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. A fellebbezésében az általa fizetendő összeg mérséklését kérte. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyta. Álláspontja szerint az első fokú bíróság megfelelően értékelte az alperes bennlakásával és családi helyzetével kapcsolatos körülményeket. Ezért a megváltási ár összegének további mérséklésére nincs alap. A jogerős ítélet ellen megalapozatlanság miatt emelt törvényességi óvás alapos. Az ítélet hozatalakor még nem módosított PK 10. számú állásfoglalás III. pontjában és ennek indokolásában kifejtettek szerint, ha olyan házas ingatlan közös tulajdonának megszüntetéséről volt szó, amelyben az egyik tulajdonostárs benne lakott, indokolt volt a Ptk. 148. §-a (2) bekezdésének olyan alkalmazása, hogy a bíróság a bennlakókat a többi tulajdonostárs illetőségének a megváltására kötelezze. Az indokoltság azonban a lehetőséget is feltételezi. Vizsgálni kellett tehát, hogy a bennlakó a megfelelő ellenértéket — akár végrehajtási kényszer hatása alatt is — méltányos érdekének sérelme nélkül meg tudja-e fizetni. Ha bennlakó nem teljesítőképes, a közös tulajdon ilyen módon nem szüntethető meg. Ugyanez a jogi helyzet az említett állásfoglalás és a Ptk. 148. §-a (2) bekezdésének módosítása után is. Az ügyben eljárt bíróságok az alperes teljesítőképességét nem vizsgálták kellő alapossággal. A kerületi bíróság ítéletének indokolása mindössze azt a megállapítást tartalmazza, hogy „az alperes és közvetlen családjának kereseti, jövedelmi viszonyai átlagosan a havi 5000 Ft-ot meghaladja". Pusztán abból a tényből azonban, hogy az alperes és felesége együttes havi keresete kb. 5300 Ft, még nem következik, hogy az alperes meg tud fizetni a felperesnek 90 nap alatt 25 000 Ft-ot, ezt követően pedig havi 2500 Ft-os részletekben 30 000 Ft-ot. A rendelkezésre álló peradatok szerint ugyanis az alperesnek egy kiskorú gyermek eltartásáról is gondoskodnia kell, a felesége munkabérére pedig nem lehet végrehajtást vezetni. Az alperes munkabéréből legfeljebb annak 33%-át, vagyis kb. havi 1000 Ft-ot lehet végrehajtási úton levonni [Vht. 136. § (1) bek.]. Kétséges tehát, hogy az alperes még végrehajtási kényszer hatása alatt is eleget tud-e tenni a jogerős ítéletben írt kötelezettségének. Ha nem tud, ez egyben a felperes méltányos érdekének sérelmét is jelenti, mert ez azzal a következménnyel jár, hogy a felperes csak hosszú idő múlva, túlzottan alacsony részletekben jutna az illetőségének ellenértékéhez. Az alperes teljesítőképességének hiányában a közös tulajdon megszüntetésének a jogerős ítéletben meghatározott módját nem lehetett volna alkalmazni. Ebben az esetben azt kellett volna vizsgálni, hogy az egyéb módon történő megszüntetésre van-e lehetőség (PK 412. sz. állásfoglalással módosított PK 10. sz. állásfoglalás). Ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság jogerős ítéletét — az első fokú bíróság ítéletére is kiterjedően — a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törő. 1. 20 477/1978. sz., BH 1979/3. sz. 111.) 67. í. A bíróság a közös tulajdon megszüntetése iránt indult perben a 150