Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

érdekében olyan megoldásra is utalt, hogy az egyik ingatlan tulajdonát a felperesek igényeinek kielégítése végett az alperesek megállapodással átruházhatják az örökösökre. A felperesek igényének elbírálásánál jelentősége lehet tehát annak is, hogy a javasolt megoldás melyik fél magatartásán hiúsult meg. Ha a közös tulajdon megszüntetésének a Ptk. 148. §-ában meghatározott egyik módja sem alkalmazható, ez a körülmény kizárhatja a közös tulajdon megszüntetését, de a kereset teljes elutasítására nem vezethet. A felperesek keresete ugyanis a házingatlanból járó részesedésüknek természetbeni megítélésére is irányult, ezért a másodfokú bíróságnak elfoglalt álláspontja mellett döntenie kellett volna arról is, hogy a felperesek milyen arányban tulajdonosai az ingatlannak. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság. ítéletét a járásbíróság ítéletére is kiterjedően — a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra' és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. I. 20 729/1977. sz., BH 1978/4. sz. 162.) 66. Az ingatlan egy részének a másik tulajdonostárs tulajdonába adása útján nem szüntethető meg a közös tulajdon, ha az a tulajdonostárs — figyelemmel a végrehajtási lehetőségekre is — nem teljesítőképes. Ilyen esetben azt kell vizsgálni, hogy a közös tulajdon egyéb módon történő megszüntetésére van-e lehetőség [Ptk. 148. § (2) bek., PK 10. sz.]. A perbeli házas ingatlan 1/4 részben a felperes, 3/4 részben az alperes tulajdona volt. Az ingatlant a szüleiktől örökölték. A házban az alperes lakik a családjával. A felperes a keresetében a közös tulajdon megszüntetését olyan módon kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest az illetőségének magához váltására. Az alperes maga is kérte, hogy a felperes illetőségét a bíróság adja az ő tulajdonába, ellenértéket azonban nem volt hajlandó fizetni érte. Ezt az álláspontját azzal indokolta, hogy a felperes még a szüleik életében kielégítést kapott. Előadta, hogy anyjukat egyedül ő tartotta és viselte az ingatlan fenntartásával járó kiadásokat is. A tartással járó és egyéb költségeinek a felperes által megtérítendő része a felperes követelését meghaladja. Személyes meghallgatása során azt adta elő, hogy havi keresete kb. 3000 Ft, a feleségéé 2300 Ft. Két felnőtt és egy kiskorú gyermekük van. Az első fokú bíróság az ingatlan értékének megállapítása céljából az ingatlanközvetítő vállalat becslését szerezte be. A becslés szerint az ingatlan forgalmi értéke beköltözhetően 280 000 Ft. Ezt az értékelést a peres felek elfogadták. Az első fokú bíróság az ítéletével az alperest arra kötelezte, hogy a felperes tulajdoni illetőségét 55 000 Ft ellenében váltsa magához. Ebből az alperes 25 000 Ft-ot az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 90 nap alatt, a fennmaradó 30 000 Ft-ot pedig ezt követően havi 2500 Ft-os részletekben köteles megfizetni. Az ítélet indokolása szerint az ingatlan forgalmi értéke beköltözhető állapotban 280 000 Ft. Figyelemmel azonban a peres felek anyjának tartásával és gondozásával kapcsolatos körülményekre, a bíróság az alperes által fizetendő összeget 55 000 Ft-ban állapította meg, a tulajdoni hányadával arányos 70 000 Ft helyett. A teljesítés módjának meghatározásánál az al149