Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

lajdona áll fenn, az építési jogosultság igazolása szempontjából azonban ez közömbös, mert a tervezett építkezéssel összefüggésben a felperesek erre az ingatlanra semmilyen igényt nem támasztanak. Mivel a felperesek által perbevont alperesek — a X—XI. r. alperes kivételével — valamennyien olyan szomszédok, akiknek jognyilatkozata a felperesek építési jogosultságának igazolásához nem szükséges, az első fokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a keresetet velük szemben elutasítja és ítéletével csupán a X—XI. r. alperes hozzájáruló nyilatkozatát pótolja. 2. Az első fokú ítélet ellen egyedül a III. r. alperes élt fellebbezéssel. A felperesek építési jogosultságának vitatására a perben azonban kizárólag a X—XI. r. alpereseknek mint tulajdonostársaknak volt joga, ők viszont az élsőbírói ítéletnek a jognyilatkozatokat pótló rendelkezését nem támadták perorvoslattal. Ellenkezőleg, a másodfokú bírósághoz benyújtott beadványukban kijelentették, hogy „a közös tulajdon megszüntetését nem ellenezzük, mivel sajátunkat 43 éve a jelenlegi állapot szerint használjuk". A X— XI. r. alperes mint a jogban nem járatos személyek jognyilatkozatának tartalmát tehát akként kell értelmezni, hogy a felperesek által tervezett építkezés ellen nem emelnek kifogást, ha az a saját ingatlanhasználatukat nem zavarja [Pp. 3. § (1) bek.]. Az idézett építésügyi jogszabályok, vagyis az anyagi jog rendelkezései alapján ezért a másodfokú bíróságnak azt kellett volna megállapítania, hogy az első fokú ítéletnek a felperesek építési jogosultságát a X—XI. r. alperes jognyilatkozatának pótlásával megállapítható része jogerőre emelkedett [Pp. 228. § (3) bek.]. A jogerő tehát útját állta, hogy a másodfokú bíróság a kereseti kérelem tárgyában hozott első fokú ítéletet egész terjedelmében felülbírálja, és annak eredményeként a keresetet a X—XI. r. alperessel szemben is elutasítsa. A másodfokú bíróság a felperesek keresetét csak a többi alperes tekintetében utasíthatta volna el akkor, ha az anyagi jogszabályok alapján észleli, hogy az alperesek — a X—XI. r. alperes kivételével — jognyilatkozat adására nem kötelezhető személyek. A III. r. alperes fellebbezésének hatálya a pertársaság szabályai értelmében sem terjedt ki pertársai közül a X—XI. r. alperesre. A III. r. alperes ugyanis a felpereseknek — azon az ingatlanon, amelyre a felperesek építkezni kívánnak — nem tulajdonostársa, hanem csupán telekszomszédja; így a III. r. alperes és a X—XI. r. alperes tekintetében a per tárgya nem minősülhet olyan közös jognak vagy közös kötelezettségnek, amely csak egységesen dönthető el, még kevésbé olyannak, amely felől hozott döntés a pertársakra a perben való részvétel nélkül is kiterjedne [Pp. 51. § a) pontja]. 3. A III. r. alperes az első fokú eljárásban viszontkeresetet terjesztett elő annak megállapítása iránt, hogy a felperesekkel közös tulajdonában levő 70/3 hrsz. ingatlan tekintetében a felperesek 6/96 arányú tulajdoni illetőségét elbirtoklással megszerezte. Űjabb viszontkereseti kérelemmel élt a másodfokú eljárásban, ahol a tulajdonközösség megszüntetése iránt terjesztett elő kérelmet. Az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre [Pp. 213. § (1) bek.]. A bíróságok az ítélet teljességének eljárási követelményét sértették meg, amikor semmilyen döntést nem hoztak a III. r. alperes viszontkeresete felől. Az első fokú bí141