Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

peresi magatartás joggal való visszaélést valósít meg, amelyet a bíróság a jognyilatkozat ítélettel való pótlásával orvosol. Az elsőbírói ítélet ellen egyedül a III. r. alperes élt fellebbezéssel. Ebben az első fokú ítélet megváltoztatását arra hivatkozással kérte, hogy a felperesek fele arányú tulajdonában álló, 7l/a. hrsz. ingatlant ő maga kívánta megvásárolni, mivel a saját ingatlanrésze sem elégíti ki az OÉSZ által előírt minimális 10 méter oldalszélességet. A felperesek azzal, hogy az ingatlan fele tulajdoni illetőségét megvették, akadályozzák az ésszerű telekalakítást és gátolják őt abban, hogy saját telkén új lakóházat építhessen. A másodfokú bíróság által kitűzött tárgyaláson• a III. r. alperes újabb viszontkereseti kérelmet terjesztett elő a felperesekkel fennálló tulajdonközösség megszüntetése iránt azzal, hogy azok tulajdoni illetőségét ő válthassa magához. A másodfokú bíróság a járásbíróság ítéletét megváltoztatta és a felperesek keresetét elutasította. A döntés indokolása rámutat: a fellebbező alperes alapos okát adta annak, hogy miért nem járul hozzá a felperesek tervezett építkezéséhez. Ezért a III. r. alperes magatartása joggal való visszaélésnek nem minősíthető. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. 1. Az építési engedélyezési eljárásról szóló 10/1969. (VI. 8.) ÉVM sz. rendelet (R.) 10. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint az építtető az építési jogosultságát közös tulajdonban álló ingatlanon történő építkezés esetében a tulajdonostárs hozzájáruló nyilatkozatával vagy az ezt pótló bírósági ítélettel igazolhatja. Az építési engedély iránti kérelem felől hozott határozatot írásban közölni kell — többek között — azokkal, akiknek az építési munka a jogos érdekeit közvetlenül érinti [R. 14. § (1) bek. e) pontja]. A felek jogvitája időpontjára tekintettel a kereset elbírálására az idézett jogszabályi rendelkezések az irányadók. Ezekkel tartalmilag azonosan rendelkezik azonban a 2/1977. (I. 18.) ÉVM sz. rendelet 12. §-a (1) bekezdésének c) pontja, illetve a 16. §-a (1) bekezdésének e) pontja. A hatályos építésügyi jogszabályok tehát ingatlanon fennálló tulajdonközösség esetén az építési engedély elnyeréséhez csupán az építtető tulajdonostársainak a hozzájáruló nyilatkozatát kívánják meg, amely feltétele annak, hogy az építtető a közös tulajdonban álló ingatlanról rendelkezhessék. Sem előzetes hozzájárulásra, sem utólagos jóváhagyásra nincs viszont szükség az építtető szomszédjai részéről, akiknek a tervezett építkezéssel összefüggő jogi álláspontja az építési jogosultság igazolása szempontjából közömbös. A szomszédok — akár tulajdonosok,.akár más jogcímen telekhasználók — olyan személyek, akiknek a jogos érdekeit az építési munka közvetlenül érintheti. Jogaik érvényesítését ennek megfelelően elsősorban az biztosítja, hogy az építési engedély iránti kérelmet elbíráló érdemi határozatot az első fokú építésügyi hatóság köteles velük írásban közölni, amellyel szemben az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint fellebbezéssel élhetnek. Az építési engedély tárgyában hozott jogerős államigazgatási határozat a bíróság előtt nem támadható. Egyébként a 2/1977. (I. 18.) ÉVM sz. rendelet 18. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint az építési engedély az építési munkákkal kapcsolatos polgári jogi igényt nem dönti el. A perben egyértelműen tisztázódott, hogy a felperesek csupán a X—XI. r. alperessel közös tulajdonukban álló ingatlanon kívánnak építkezni. A 70/3. hrsz. ingatlanra a felpereseknek ugyan a többi alperessel közös tu140