Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

Az ítélet ellen az ügyész fellebbezett. A megyei bíróság az ítéletével a járásbíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy B. I-né és R. J. használati díj ellenében használták az ingatlant, használati díjként az OTP kölcsöntartozás részleteit fizették. A felperesek is hasonló feltételek mellett kerültek az ingatlanba, amelyet az alperesek tudta nélkül vettek birtokba. A felperesek tehát az ingatlant nem sajátjukként birtokolták, hanem tulajdonjogát adásvételi szerződéssel igyekeztek megszerezni. Az elbirtoklásnak a Ptk. 121. §-ának (1) bekezdésében meghatározott feltételei ezért nem volósultak meg. Az ingatlant egyébként is elidegenítési és terhelési tilalom terhelte, amelyet a telekkönyvből csak 1966 decemberében töröltek. Mindaddig, amíg ez a törlés meg nem történt, az elbirtoklási idő meg sem kezdődhetett. Ettől számítva pedig a keresetlevél beadásáig tíz év nem telt el. A másodfokú bíróság ítélete ellen törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos. A perben semmi adat sincs arra, hogy R. J. és a felperesek díjfizetés ellenében használták az ingatlant és a használati díj fejében fizették az OTP tartozás részleteit. Maguk az alperesek sem állították, hogy a nevezettek velük állapodtak meg a használatban, nem is volt tehát módjuk velük szemben díjfizetés kikötésére. Minthogy pedig a felperesek — a törvényes feltételek megléte esetén — a saját személyükben, az előző birtokosoktól függetlenül is elbirtokolhatták az ingatlant, közömbös az alperesek által bizonyítani kívánt az a körülmény, hogy B. I-nénak a használatot ellenérték fejében engedték át. A felperesek sajátjukként történt birtoklását nem zárja ki az sem, hogy az ingatlan tulajdonjogát a perindítás előtt adásvételi szerződés útján kívánták rendezni. A rendezésnek ezt a módját ugyanis a részükre adott jogi tanács folytán választották. Az e tárgyban az alperesekhez intézett levelük tartalmából kitűnik azonban, hogy az ingatlant ténylegesen nem kívánták megvásárolni, tulajdonosnak tekintették magukat annak folytán, hogy az ingatlant több mint tíz éven át birtokolták és a kölcsöntartozást kifizették. Téves a megyei bíróságnak az az álláspontja is, hogy mindaddig, amíg az ingatlant terhelő elidegenítési és terhelési tilalmat nem törölték, az elbirtoklási idő meg sem kezdődhetett, s így az a keresetlevél beadásáig nem telt el. Az elidegenítési és terhelési tilalom ugyanis a tulajdonos rendelkezési jogát zárja ki: az e tilalomba ütköző rendelkezés semmis (Ptk. 114. §). Az elbirtoklás viszont eredeti tulajdonszerzési mód, amelynél a jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén a szerzés a tulajdonos rendelkezésétől függetlenül a Legfelsőbb Bíróság PK 5. számú állásfoglalásában8 írt korlátozással bekövetkezik. Nincs tehát olyan ok, amely a felperesek elbirtoklását kizárná. így pedig a megyei bíróság a járásbíróság ítéletét tévesen változtatta meg. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletet a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és annak helyébe a jogszabályok8 Ezt az állásfoglalást a PK 412. számú állásfoglalás hatályon kívül helyezte, mert az abban foglalt kérdésben a Ptk. 121. §-ának új (4) bekezdése rendelkezik. 134