Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

nak megfelelő határozatot hozott. (P. törv. I. 20 550/1977. sz., BH 1978/9. sz. 377.) 57. A jóhiszemű ráépítőnek a földtulajdonossal szembeni tulajdonjogi igénye jellegén nem változtat az a körülmény, hogy a házasingatlan tulajdonát időközben jóhiszemű harmadik személy megszerezte [Ptk. 137., 138. §,115. §(2) bek.]. Az örökhagyó hagyatékát a közjegyző a törvényes örökösöknek, az alpereseknek adta át. Az örökhagyó bent lakott az ingatlanban, amely igen elhanyagolt és rossz állapotban volt. Az államigazgatási hatóság kezdeményezésére ezért a felperes mezőgazdasági termelőszövetkezet a romos lakóházat lebontotta és annak helyén az 1962—63-as években új házat építtetett. Az új épületbe az örökhagyó költözött be és ott lakott az 1974. január 24-én bekövetkezett haláláig. Az építéssel kapcsolatban a felperes és az örökhagyó között írásbeli megállapodás nem jött létre, a felperes azonban a házat mérlegében állóeszközként tartotta nyilván. Az örökhagyó halála után a hagyatékát — így az ingatlant — az állami közjegyző a törvényes öröklés rendje szerint az alpereseknek adta át. A felperes keresetében 42 000 Ft megfizetésére kérte az alperesek kötelezését, arra hivatkozva, hogy az alperesek a felperes rovására jogalap nélkül gazdagodtak. Előadta a felperes, hogy az alperesek azt az ingatlant, amelyet a felperes épített, utóbb eladták. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az első fokú bíróság elutasította a keresetet. Azt állapította meg, hogy miután a felperes és az örökhagyó között az épület tulajdonjogára vonatkozóan érvényes megállapodás nem jött létre, a felperes igénye pénzkövetelés, amely a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezésekre figyelemmel elévült. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyta. Arra a következtetésre jutott, hogy a felperes követelése az építkezés befejezése után 1964. január 1. napjával vált esedékessé, így a keresetet a követelés elévülése miatt elutasító első fokú ítéleti rendelkezés helyes. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A perben eljárt bíróságok döntésük meghozatalánál abból indultak ki, hogy a felperes követelése kötelmi követelés. A per adatai azonban arra utalnak, hogy a felperes nem kölcsönt kívánt nyújtani az örökhagyónak, illetve vele szemben nem pénzbeni megtérítési igényt kívánt érvényesíteni, hanem elképzelése az volt, hogy miután a régi romos épület helyett új épületet emelt, ennek tulajdonjoga őt illeti meg. Erre utal az, hogy az építkezés befejezésétől kezdődően a felperes az épületet leltárában „állóeszköz"-ként tartotta nyilván. A felperes az építkezés megkezdése előtt az örökhagyóval írásbeli megállapodást nem létesített, így helyesen utalt az első fokú bíróság ítéletében arra, hogy a Ptk. 97. §-a (2) bekezdésének c) pontja alapján a felperes tulajdoni igényt az épületre nem támaszthat. Figyelmen kívül hagyták azonban a perben eljárt bíróságok a Ptk. 137. §-ában foglalt rendelkezéseket. A Ptk. 97. §-a (2) bekezdésének a föld és épület külön tulajdonára vonatkozó kivételes szabálya csak az abban meg135