Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

beruházásokat. Jelentős ebből a szempontból az adófizetés és a beruházások időpontja is, tehát az, hogy ezek már 1963 óta folyamatosan történtek-e, vagy pedig csak az 1966. évet követően. Az előbbi esetben ugyanis arra lehet következtetni, hogy S. M-né és férje részéről az elbirtoklás már 1963ban megkezdődött, ettől kezdve sajátjukként birtokoltak. Mindezek tisztázása érdekében S. M-né újabb kihallgatásával fel kell oldani a vallomása és a fenti tények közötti ellentmondásokat, illetve tisztázni kell a még kellően fel nem derített körülményeket. Ez utóbbi célból el kell rendelni a szükséges egyéb bizonyítást is, így többek között a volt bérlő kihallgatását a bérleti jogviszonyával kapcsolatos tényekre. A perben csak a bizonyítás felvételét követően lehet a jogszabálynak megfelelő döntést hozni. (P. törv. I. 20 308/1977. sz., BH 1978/2. sz. 71.) 56.1. Több egymást követő birtokos esetében az a birtokos, akinek a személyét illetően megvoltak az elbirtoklás törvényes feltételei, elbirtoklás útján akkor is tulajdonjogot szerez, ha az előző birtokosok birtoklása nem minősül elbirtoklási időnek. II. Az elbirtoklási idő folyását az elidegenítési és terhelési tilalom fennállása nem zárja ki [Ptk. 121. §(1) bek., 122. §,114. §]. A perbeli 1439 m2 területű házasingatlan az alperesek tulajdona volt. Az ingatlant építési kölcsöntartozás biztosítására az OTP javára elidegenítési és terhelési tilalom terhelte. 1955-ben az alperesek elköltöztek. Ekkor az ingatlant B. I-nénak adták át olyan feltétellel, hogy a kölcsön törlesztőrészleteit a továbbiakban ő fogja fizetni. 1957-ben B. I-nétől R. J. vette át az ingatlant. A nevezett részére megtérítette az általa addig kifizetett 3500 Ft kölcsöntartozást, majd ezt követően a tartozásra az OTP-nak további 17 000 Ft-ot fizetett. 1963-ban R. J. a felpereseknek adta át az ingatlant és tőlük 17 000 Ft térítést kapott. A felperesek ezen felül 1964 végéig kifizették az OTP-nak is a még hátralékos 7218 Ft kölcsöntartozást. Ennek következtében az elidegenítési és terhelési tilalmat 1966-ban törölték. A felperesek a házon különféle beruházásokat is végeztek, a villanyt bevezettették, melléképületeket, kerítést stb. létesítettek. Mindezek után a felperesek az ingatlan tulajdonjogát rendezni akarták. Minthogy az ingatlannyilvántartást vezető földhivatalnál azt a felvilágosítást kapták, hogy ehhez adásvételi szerződés szükséges, ennek érdekében írtak az alpereseknek. A levelükben nem ajánlottak fel vételárat, csupán arra hivatkoztak, hogy az ingatlant terhelő összes tartozást ők fizették ki és az ingatlant több mint tíz év óta sajátjukként birtokolják. Az alperesek ellenérték nélkül nem voltak hajlandók az adásvételi szerződést aláírni. Ezért a felperesek annak megállapítása iránt indítottak keresetet, hogy az ingatlan tulajdonjogát elbirtoklás útján megszerezték. A járásbíróság az ítéletével megállapította, hogy az ingatlan tulajdonjogát a felperesek elbirtoklás jogcímén megszerezték. Az ítélet indokolása szerint a felperesek 1963 februárjától kezdődően több mint tíz éven át sajátjukként birtokolták az ingatlant. Az alperesek alaptalanul hivatkoztak arra, hogy azt B. I-nénak annak idején bérbe adták, és így mind ő, mind a jogutódai bérlőként használták az ingatlant. Ennek következtében a felperesek a Ptk. 121. §-ának (1) bekezdése alapján elbirtoklással tulajdonjogot szereztek. 133