Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

hagyta. Az ítélet indokolása szerint felperesként nem a felperes vállalatnak, hanem a magyar államnak kellett volna perben állnia, annak ellenére, hogy a Pénzügyminisztérium az állam képviseletének jogosultságát a felperesre átruházta. A felperes tehát a pert csak a magyar állam nevében indíthatta volna meg, márpedig a jelen esetben nem ez történt. Mivel a perben felperesként nem az állam vett részt, bár a tulajdonjogot az állam érvényesíthette volna, a keresetet alaptalannak kell tekinteni. A másodfokú bíróság ítélete ellen törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos. A Ptk. 27. §-a szerint az államot, ha polgári jogviszonyban közvetlenül vesz részt, a pénzügyminiszter képviseli; ezt a jogkört más állami szerv útján is gyakorolhatja vagy más más állami szervre ruházhatja át. A másodfokú bíróság — a Legfelsőbb Bíróságnak a Bírósági Határozatok 1976. évi 10. számában 444. sorszám alatt közzétett határozatával adott iránymutatásra is hivatkozással — helyesen állapította meg, hogy elbirtoklás jogcímén tulajdonjogi igényt nem az ingatlant birtokló vállalat, hanem az állam terjeszthet elő. Tévedett azonban a másodfokú bíróság, amikor a Pénzügyminisztériumnak a per vitelére megbízást adó levele csatolása után nem az államot tekintette felperesnek, hanem továbbra is a vállalatot. A megbízás szövege nem hagy kétséget abban a tekintetben, hogy a vállalat által előterjesztett tulajdonjogi igényt most már az állam — képviseletében a Pénzügyminisztérium — terjeszti elő. Az állam ezzel felperesként belépett a perbe. Ennek nem volt jogi akadálya, mert felperesként addig is az állam egyik szerve járt el. Az állam perbelépésével a vállalat az állam perbeli képviselője lett. Az ügyben eljárt bíróságoknak ezeket a változásokat hivatalból kellett volna észlelniük, és a másodfokú bíróságnak a fellebbezést érdemben el kellett volna bírálnia. A kifejtettekre -tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a megyei bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. I. 20 196/1978. sz., BH 1978/10. sz. 423.) 53. í. Az ingatlan fekvése szerint illetékes tanács végrehajtó bizottságának szakigazgatási szerve a kezelője átmenetileg az olyan állami ingatlannak, amelynek kezelője nincs vagy megszűnt és az új kezelőt még nem jelölték ki [9/1969. (II. 9.) Korm. sz. r. 4. § (2) bek. a) pont]. II. Nem lehet elbirtoklás útján tulajdonjogot szerezni olyan dolgon, amely társadalmi tulajdonban van, vagy az állam, illetve szövetkezet birtokából jogtalanul került ki [Ptk. 121. § (3) bek.]. III. Nem bírálható el részítélettel az a követelés, amely szerves és él nem választható része más követelésnek [Pp. 213. § (2) bek.]. A m-i 2210. sz. tulajdoni lapon felvett, 032/24 helyrajzi számú, „rét a külterületben" megjelölésű, 3 ha 5401 m2 térmértékű ingatlan 3/6 részben V. I. I. r. felperes, 2/6—1/2 arányban pedig H. B. és H. S. II—III. r. felperesek tulajdona. A felperesek ingatlanával közvetlenül határos a 10. sz. tulajdoni lapon nyilvántartott, 031/2 helyrajzi számú 29 ha 3117 m2 nagyságú erdő művelési ágú külterületi ingatlan, amely 1962. január 19. napja óta „eredeti felvétel" jogcímén a Magyar Állam tulajdona. Az ingatlan kezelője ugyanettől az időponttól a M-i Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság. 126