Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

A városi tanács vb. igazgatási osztálya határozatával elrendelte a felperes ingatlanából 4083 m2 nagyságú földrészletnek regionális víztároló építése céljára történő kisajátítását. Ugyané határozat 2. pontja akként rendelkezett, hogy a kisajátítási cél megvalósítására a felperesek ingatlanával szomszédos állami erdőből 716 m2 földterületet kártalanítás nélkül igénybe vett és az ingatlanrész kezelői jogát a Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat részére átadta. A felperesek kisajátítási többletkártalanítás iránt indítottak pert. Keresetükben az igénybe vett állami földterületre vonatkozó jogfenntartó nyilatkozatot tettek, amely szerint ennek az ingatlanrésznek is ők a tulajdonosai és a későbbiekben annak elvonása miatt kártalanítási igényt támasztottak. A felperesek keresetükben a Magyar Államot képviselő Pénzügyminisztériummal szemben annak megállapítását kérték, hogy az állami erdőingatlanból igénybe vett 716 m2 földterület 3/6, illetve 2/6 és 1/6 arányban az ő osztatlan közös tulajdonuk. Keresetüket azzal támasztották alá, hogy a követelt ingatlanrészt 1943 óta sajátjukként használták mindaddig, amíg az igénybevételre nem kerül sor. Az eljárás alatt keresetüket kiterjesztették annak megállapítására, hogy az állam tulajdonaként nyilvántartott földterületből további 5257 m2 földrészletnek ugyancsak ők a tulajdonosai. A Pénzügyminisztérium a keresetlevélre tett írásbeli nyilatkozatában kérte a per megszüntetését, mivel — álláspontja szerint — 9/1969. (II. 9.) Korm. sz. rendelet 4. §-a értelmében a perbeli ingatlan kezelője az ingatlan fekvése szerint illetékes tanács végrehajtó bizottságának szakigazgatási szerve. A járásbíróság e nyilatkozatnak megfelelően a felperesek figyelmét felhívta a megfelelő alperes perbevonására és a felperesek nyilatkozata alapján a M-i Községi Tanács VB Szakigazgatási Szervét idézte a perben alperesként. A felperes írásbeli védekezésében arra utalt, hogy a felperesek által követelt ingatlanrészre semmilyen címen nem támasztott igényt, az egyébként sincs a birtokában. Később az alperes érdemben ugyan a kereset elutasítását kérte, maga is elismerte azonban, hogy a felperesek az ingatlanrészt 1943-tól háborítatlanul használták, emellett előadta, hogy a vitatott földterület csak 1974-ben került az állam tulajdonába. A járásbíróság a perben igazságügyi szakértőt rendelt ki, aki a szakvéleményében megállapította, hogy a felperesek a saját ingatlanukat az ingatlannyilvántartási térkép határvonalától eltérően használják és ingatlanhasználatukat a Magyar Állam tulajdonában álló földrészletre is kiterjesztették. A felperesek kérelmére a járásbíróság elrendelte a M-i Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság mint ingatlankezelő perbehívását. Az utóbbi szerv a szakvéleményre adott írásbeli észrevételében kijelentette, hogy a felperes által követelt földrészlet az ingatlannyilvántartás szerint és a szakértő által helyesen meghatározott térképi határvonalnak megfelelően a Magyar Állam tulajdona, a felpereseknek pedig nem volt érvényes jogcímük a terület használatára. A járásbíróság részítéletet hozott, amelyben a keresetnek részben adott helyt. Megállapította, hogy az állami erdőből a víztározó létesítésére igénybe vett 716 m2 földrészletnek a felperesek a tulajdonosai. A kereseti kérelem további részéről a bíróság nem rendelkezett és erre nézve jogi állás127