Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

A kereseti előadás szerint az ingatlan tényleges tulajdoni helyzete eltér az ingatlannyilvántartásban szereplő adatoktól. Az I. r. alperes ugyanis — aki a felperesnek anyósa — az ingatlant a felperes házastársának ajándékozta, aki 1977. július 20-án elhunyt. Ennek megfelelően azt tőle gyermekei, a II., III. és IV. r. alperesek örökölték. Az I. r. alperes az ajándékozásról nem készített okiratot, ő és a megajándékozottak azonban az ingatlant 10 évet meghaladóan sajátjukként birtokolják. Az 1967-ben kelt építési engedély alapján az ingatlanra házat is építettek, amelyre az építésügyi hatóságtól 1977. augusztus 8-án kaptak használatbavételi engedélyt. A kereset szerint a felperes az ingatlan 1/2 tulajdoni hányadát ajándék címén szerezte meg, míg a többi alperes 1/6—1/6—1/6 arányban tulajdonosa az ingatlannak szintén ajándék, továbbá öröklés jogcímén azzal, hogy eszmei tulajdoni illetőségüket a felperes özvegyi haszonélvezeti joga terheli. A járásbíróság a felek meghallgatására határnapot tűzött, amelyen azok egybehangzóan kijelentették, hogy a kereseti kérelemnek megfelelő tartalommal egyezséget kívánnak kötni. Az I. r. alperes személyesen úgy nyilatkozott, hogy „az ingatlant 1961-ben ajándékozta néhai T. J.-nak és özv. T. J.-nénak", tehát a felperesnek. A felek nyilatkozatai alapján a bíróság jegyzőkönyvbe foglalta az egyezséget, amelyben az I. r. alperes hozzájárult ahhoz, hogy a tulajdonában álló ingatlan fele illetőségére a felperes ajándék jogcímén, míg az ingatlan másik fele részére egyenlő eszmei hányadok szerint a II—III—IV. r. alperesek szerezzenek tulajdonjogot, és azt az ingatlannyilvántartás feltüntesse. A járásbíróság ezt követően végzést hozott, amellyel a felek egyezségét jóváhagyta. A végzés a feleknek a fellebbezési jogukról történt lemondása következtében meghozatala napján jogerőre emelkedett. A jogerős végzés ellen törvénysértés és megalapozatlanság miatt emelt törvényességi óvás alapos. A tényállás szerint az I. r. alperes elbirtoklással szerzett ingatlantulajdont. Arra nincs peradat, hogy az I. r. alperes elbirtoklása mikor következett be, csupán az állapítható meg, hogy az alperes e jogcímre alapított tulajdonszerzését az ingatlannyilvántartásba 1966. március 22-én jegyezték be. Az elbirtoklás dologi hatályú tulajdonszerzési jogcín^ tehát az így megszerzett ingatlanról a tulajdonos érvényesen rendelkezhet anélkül, hogy tulajdonjogát az ingatlannyilvántartás feltüntetné. Tulajdonosi jogait csak azzal szemben nem gyakorolhatja, aki az ingatlanon az ingatlannyilvántartásban bízva ellenérték fejében szerzett jogot [Ptk. 121. §-ának (4) bek.]. Mivel az I. r. alperes az eljárásban maga adta elő, hogy ingatlanát 1961ben ajándékozta néhai fiának és a felperesnek, a járásbíróságnak az érdemi döntéshez mindenekelőtt azt kellett volna tisztáznia, hogy az I. r. alperes elbirtoklással történt tulajdonszerzése mikor következett be. Ha ugyanis az elbirtoklás hatálya 1964-ben, az ajándékozás megtörténte előtt nem állt be, úgy fogalmilag kizárt, hogy az alperes érvényes ajándékozási jognyilatkozatot tett volna az általa állított időpontban. A felperes a keresetében azt adta elő, hogy „az ajándékozásról nem készült okirat, így az telekkönyvi bejegyzést nem kapott". A Ptk. 579. §-ának (2) bekezdése szerint ingatlan ajándékozásának érvényességéhez a szerződés írásbafoglalása szükséges. Ebből következik, hogy az I. r. alperes az ingatlanát sem a felperesnek, sem néhai fiának érvényesen nem ajándékoz123