Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

hattá, szóban elhangzott esetleges ilyen tartalmú jognyilatkozata a jogosul­tak részére nem járhatott tulajdonkeletkeztető hatállyal. Ezért a felperes ajándékozáson alapuló tulajdonszerzése a törvény erejénél fogva kizárt, pertársai örökléssel történő ingatlanszerzésére pedig fogalmilag nem ke­rülhetett sor, mert szóbeli ajándékozás alapján az örökhagyó sem vált tu­lajdonosává az ingatlannak. Az alperes házingatlanát az Országos Takarékpénztár javára az ingatlan­nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjog, továbbá elidegenítési és terhelési ti­lalom terheli. Az OTP hozzájáruló nyilatkozata nélkül az alperes az ingat­lan sorsáról érvényesen nem rendelkezhet, tehát a bíróságnak gondoskod­nia kellett volna arról, hogy a felperes pótolja keresete hiányát és mellé­keljék az OTP jognyilatkozatát [Pp. 95. §-a (1) bek.], illetve alperesként vonja őt perbe. A bíróság jogerős ítélete törvénysértő amiatt is, mert az alpereseket anélkül jogosította fel tulajdonjoguk ingatlannyilvántartási be­jegyzésére, hogy megkívánta volna tőlük ingatlanszerzési képességük iga­zolását, illetve azt vizsgálta volna [32/1971. (X. 5.) Korm. sz. r. 7. § (1) bek.]. A felperes egyébként tévesen jelölte meg pertársait alpereseknek. Az in­gatlan egyedüli tulajdonosa az I. r. alperes, tehát nem lehetnek alperesi pertársak azok a személyek, akik az ingatlanra nézve semmmilyen joggal nem rendelkeznek, ellenkezőleg, ők maguk is annak megállapítása iránt indíthatnának pert, hogy az ingatlannyilvántartáson kívül szerzett jogcí­men résztulajdonosokká váltak. A kereseti kérelem — többek közt — arra utalt, hogy az L r. alperes tu­lajdonában álló ingatlanra a felperes és a II—III—IV. r. alperesek engedély alapján lakóházat építettek. A járásbíróság nem derítette fel a tényállást arra nézve, hogy a felperes és építő társai jóhiszemű ráépítőnek minősül­nek-e, illetőleg az épület értéke milyen arányban áll a föld megfelelő ré­szének értékével [Ptk. 137. § (2) bek.]. A tényállás ilyen irányú tisztázása esetleg megalapozhatja a felperes, valamint a II—III—IV. r. alperesek do­logi jogcímű tulajdonszerzési igényét. Minthogy a járásbíróság olyan tartalmú egyezséget hagyott jóvá, amely nem felel meg a jogszabályoknak, a jogerős végzés a Pp. 148. §-a (2) be­kezdésének előírását is sérti, ezért a Legfelsőbb Bíróság az egyezséget jóvá­hagyó végzést hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv, I. 20 128/1978. sz., BH 1979/3. sz. 110.) 51. Ha az elbirtoklás alapján a tulajdonszerzés a házastársak együttélése alatt már bekövetkezett, a túlélő házastárs tulajdoni igényét csak a saját fele részére, míg az ezt meghaladó igényt az elhalt házastárs örököse ér­vényesítheti (Ptk. 121. §). Az 1119 m2 házasingatlan 7/8 részben K. E., további 1/8 részben pedig az ismeretlen helyen tartózkodó alperes tulajdona. A K. E. tulajdoni illető­ségének egy részére haszonélvezeti joga van anyjának, a felperesnek. A felperes keresetleveleben előadta, hogy az 1934. év óta ismeretlen he­lyen tartózkodó alperes tulajdoni illetőségét ő és az 1972. évben meghalt férje évtizedeken át sajátjukként szakadatlanul birtokolták, kérte ezért an­nak megállapítását, hogy az alperes tulajdonában álló 1/8 részilletőség tu­lajdonjogát elbirtoklás útján megszerezte. Az első fokú bíróság a fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett ítéle­124

Next

/
Thumbnails
Contents