Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

113 ma terület. Az eljárási illetékben és a perköltségekben a bíróság a felperest marasztalta. A jogerős ítélet indokolása rámutat, hogy „... az öt különböző helyrajzi számú ingatlant érintő elvi engedély magában foglalja a 825. és 826. helyrajzi számú ingatlanok közti határ módosításának engedélyezését függetlenül attól, hogy a telekalakítási eljárás milyen eredménnyel jár". Ezért az elbirtoklás megállapításához szükséges államigazgatási feltétel megvalósult, s e dologi hatályú tulajdonszerzés egyéb anyagi feltételeinek fennállását az alperesek meggyőzően bizonyították. A jogerős ítélet ellen törvénysértés és megalapozatlanság miatt emelt törvényességi óvás alapos. 2. Az ingatlan tulajdonjogát elbirtoklás útján akkor sem lehet megszerezni, ha az elbirtoklás feltételei csak a föld egy részére vonatkozólag állnak fenn, és a föld nem osztható meg [Ptk. 121. §-a (4) bek.]. A másodfokú bíróság az elbirtoklás bekövetkeztének fenti törvényes akadályát figyelmen kívül hagyta, amikor az alperesek által beszerzett elvi telekrendezési engedélyt akként értelmezte, hogy az lehetővé teszi az I. r. alperes által elbirtokolt felperesi földrészletnek telekhatár-rendezéssel az alperes ingatlanához való egyesítését. A telekrendezés különleges államigazgatási eljárás, amelyben — a hivatalból elrendelt telekrendezésből eredő kártalanítási vitákat kivéve — a bíróságnak nincs hatásköre érdemi döntésre [29/1971. (XII. 29.) ÉVM sz. r. (R.) 43. §, 31. § b) pont]. A másodfokú bíróság jogszabályt sértett azzal, hogy hatásköre hiányában telekrendezésről szóló döntést hozott oly módon, hogy az építésügyi hatóság elvi telekrendezési engedélyére hivatkozva a perbeli ingatlanok között új telekhatár-vonalat állapított meg. Az elvi telekrendezési engedély (R. 26.) ugyanis önmagában nem jelenti a telekrendezés lefolytatását. A telekrendezési eljárást a jogszabály — kérelemre, illetve hivatalból történt kezdeményezéstől függően — különböző feltételekhez köti (R. 23. §, 25—29. §). Telekhatár-rendezést indokolhat pl. az egymással közvetlenül szomszédos földrészletek közös határvonalának a megváltoztatása abból a célból, hogy a földrészletek között kialakult szabálytalan (pl. ferde, tört vonalú) határvonal szabályossá váljék [R. 21. § (2) bek. b) pont]. A perbeli esetben az építésügyi hatóságok telekrendezési eljárást sem kérelemre, sem hivatalból nem folytattak le. Ennek megfelelően semmilyen államigazgatási határozat nem jött létre arra nézve, hogy a felperes ingatlanából 113 m2 nagyságú földrészlet az I. r. alperes tulajdonába kerüljön. A jogerős ítélet ilyen tartalmú érdemi döntése nemcsak az államigazgatási szervek hatáskörének az elvonását jelenti, hanem sérti a felperes tulajdonosi rendelkezési jogát is (Ptk. 112. §). Az ingatlantulajdonosnak a szerződési akaratát kifejező nyilatkozatát ugyanis a bíróság ítéletével nem pótolhatja (BH 1978/7—280. sz.). A Ptk. 121. §-ának (4) bekezdésében foglaltak helyes értelmezése szerint az elbirtoklás ingatlannyilvántartási feltétele az elbirtokolt ingatlan megoszthatósága. Az elvi telekrendezési engedélyből viszont kétséget kizáróan kitűnik, hogy az I. r. alperes által elbirtokolt földrészletnek az elbirtokló ingatlanához csatolása tört vonalú telekhatár létrejöttéhez vezetne, amelynek kialakításához az építésügyi hatóság nem adott engedélyt. Az első fo121