Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

folytatott le, amelyből kitűnt, hogy az ingatlannyilvántartástól eltérő földhasználat több évtizedes eredetű, mivel azt az I. r. alperes jogelődjei már 1924 előtt is azonos módon folytatták. A járásbíróság a felperes elsődleges kereseti kérelmének helyt adott és az alpereseket arra kötelezte, hogy a felperes ingatlanából elfoglalva tartott 151 n.-öl területrészt 15 napon belül adják a felperes birtokába. Ezt meghaladóan á bíróság a keresetet elutasította. A viszontkereset felől nem rendelkezett. Érdemi döntésénél a bíróság figyelembe vette, hogy az építésügyi szakigazgatási szerv elutasította az alperesek telekhatár-módosítás iránti kérelmét, tehát az alperesek elbirtoklása törvényes akadályba ütközött. Az alperesek fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra utasította. Végzésében részletes iránymutatást adott a viszontkereset elbírálásához szükséges tényállás felderítésére. Az új eljárás során a megyei tanács vb építési, közlekedési és vízügyi osztálya — a felperes felülvizsgálati kérelmét elutasítva — helyben hagyta az élső fokú építésügyi hatóságnak azt a határozatát, amely a 293., 825., másfelől a 294., 295. és 826. helyrajzi számú ingatlanok a telekhatárrendezésére az alperesek által mellékelt vázrajznak megfelelően elvi engedélyt adott. Az engedély a megosztást a természetben kialakult határvonalnak megfelelően úgy jelölte meg, hogy — annak egyenes irányú meghosszabbításaként — a tervezett megosztásba a felperes 294. helyrajzi számú ingatlanából 113 m2 nagyságú olyan földrészletet is bevont, amelyet sem az alperesek, sem jogelődjeik nem használtak. A bíróság felhívására P. S. földmérési szakértő elkészítette a megosztási engedély szerinti vázrajzot. A járásbíróság az új eljárásban lefolytatott bizonyítás eredményeként megállapította a felek ingatlanai közt az ingatlannyilvántartási térképnek megfelelő határvonalat és az alpereseket arra kötelezte, hogy a felperes ingatlanából használt 151 n.-öl földterületet 15 napon belül adják a felperes birtokába. Ezt meghaladóan a bíróság mind a keresetet, mind a viszontkeresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint az alperesek átal beszerzett építésügyi hatósági elvi engedély nem alkalmas az alperesek elbirtoklási igényének megfelelő telekalakításra, mivel az olyan felperesi földrészletnek az elvonásán alapul, amely nem tárgya az elbirtoklásnak. Az első fokú ítélet ellen az alperesek fellebbeztek és a viszontkeresetüknek való helytadást részben elbirtoklás, részben telekrendezési igény címén kérték. Az I. r. alperes fellebbezési nyilatkozata szerint hajlandónak mutatkozott arra, hogy a felperes részére az el nem birtokolt 113 m2 nagyságú földrészlet tulajdonának megszerzéséért ellenértéket fizessen. A másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítéletet részben megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Az I. r. alperes viszontkeresetének részben helyt adva megállapította, hogy az I. r. alperes a földmérési szakértő vázrajzán feltüntetett 151 n.-öl térmértékű felperesi földrészlet tulajdonjogát elbirtoklással megszerezte. Megállapította továbbá a másodfokú bíróság, hogy az elbirtoklás következtében a felek ingatlanai közt húzódó telekhatár az építésügyi hatóság elvi engedélyében foglaltak szerint módosult, tehát az I. r. alperes tulajdonába került a felperes ingatlanából további 120