Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

nyességi óvás, amelyben a felperest az I. r. alperes részére perköltség megfizetésére kötelezte, megalapozott. Helytállóan állapították meg a perben eljárt bíróságok, hogy annak a lónak a tulajdonjogát, amelyet nem kereskedelmi forgalomban adtak el, még abban az esetben sem szerezhetik meg a későbbi szerzők, ha a lovat járatlevéllel vásárolták. A Ptk. 118. §-ának (2) bekezdése szerint ugyanis kereskedelmi forgalmon kívül csak az szerez tulajdonjogot, aki a dolgot jóhiszeműen és ellenszolgáltatás fejében olyan személytől szerezte meg, akire azt a tulajdonos bízta. Miután a ló a II. r. alperes birtokából bűncselekmény folytán került ki, tehát nem állapítható meg, hogy valamelyik vevő is olyan személytől vásárolta meg a lovat, akire azt a tulajdonosa bízta. Ez volt az oka annak is, hogy a felperes nem kaphatta vissza a tőle lefoglalt és a rendőrhatóság által a tulajdonosnak — a II. r. alperesnek — kiadott lovat. A Ptk. 372. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerint azonban, ha a vevő harmadik személy joga következtében a dolgot e harmadik személynek kiszolgáltatja, vagy az eladónak visszaadja, az eladótól kártérítést követelhet. Így tehát a felperes, aki a II. r. alperesnek mint tulajdonosnak visszaadott lovat már vissza nem követelheti, jogszerűen igényelheti az I. r. alperestől, hogy kártérítés címén visszakapja az I. r. alperestől mint eladótól az általa kifizetett vételárat és annak kamatait, ez utóbbit attól a naptól kezdődően, amikor a felperestől a lovat a rendőrhatóság lefoglalta, s a II. r. alperesnek visszaszállította. A fentiekből kitűnik, hogy a jogerős ítélet törvényességi óvással támadott részében jogszabálysértő. (P. törv. V. 20 540/1977. sz., BH 1978/5. sz. 197.) 45. Az állam az elkobzott vagyon erejéig felel az elítéltnek a vagyonelkobzást kimondó ítélet jogerőre emelkedésekor jogszabály, bírósági (hatósági) határozat vagy visszterhes szerződés alapján jóhiszemű személlyel szemben fennálló kötelezettségéért. Ilyen kötelezettségnek minősülhet a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint fennálló kötelezettség is [Ptk. 120. § (2) bek., 485. § (1) bek., 486. § (2)—(3) bek., 479. § (3) bek., 1962. évi 10. sz. tvr. 27/A. §]. A felperes D. J. nevű gyermeke szabályos útiokmányokkal külföldre távozott, a külföldi tartózkodási engedély lejárta után azonban nem tért viszsza, a hazatérést megtagadta. D. J. tulajdonában álltak különböző ingatlanok, meghatározott tulajdoni hányadban. Az ingatlanrészek együttes értéke eléri a 100 000 Ft-ot. D. J. korábban tanulmányi ösztöndíj szerződést kötött a K.-i Állami Gazdasággal. Tanulmányainak befejezése után az ösztöndíjszerződésben foglalt kötelezettségének nem tett eleget, ezért az állami gazdaság visszakövetelte tőle a részére kifizetett 19 571 Ft összegű ösztöndíjat. Ezzel a követeléssel kapcsolatban végrehajtás indult a külföldre távozott D. J. ellen, és a bírósági végrehajtói iroda az 1977. január 3-án kelt árverési hirdetménnyel ingatlanára árverést tűzött ki. A felperes az árverés megakadályozása végett gyermeke helyett 1977. január 17. napján kifizette az állami gazdaság részére a követelt 19 571 Ft-ot. D. J. ellen hazatérés megtagadásának bűntette miatt eljárás indult, és a járásbíróság az 1977. április 27-én kelt ítéletével mellékbüntetésül elkoboz114