Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

ta D. J. ingatlanait. Az elkobzott ingatlanok állami tulajdonba kerültek, kezelőt azonban nem jelöltek ki. A felperes keresetében I. r. alperesként a B.-i Községi Tanács VB Szakigazgatási Szervét, II. r. alperesként pedig a Pénzügyminisztériumot kérte kötelezni az általa kifizetett 19 571 Ft megtérítésére. Előadása szerint ezt az összeget kölcsönként fizette ki a gyermeke érdekében, aki helyett a vagyonelkobzás folytán az állam tartozik ezt megtéríteni. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Mindkét alperes arra hivatkozott, hogy nem kezelője az elkobzott ingatlannak. Az első fokú bíróság az I. r. alperest a kereset értelmében marasztalta, a II. r. alperessel szemben a keresetet elutasította. Kimondotta, hogy mivel az ingatlanok kezelője nincs kijelölve, az azok fekvése szerint illetékes helyi tanács vb szakigazgatási szervét kell kezelőnek tekinteni. Megállapította, hogy az elkobzott ingatlanilletőségek értéke meghaladja a követelt öszszeget, így ezért az I. r. alperes felelős. Az ítélet ellen az I. r. alperes fellebbezett. A másodfokú bíróság megváltoztatta az első fokú ítéletet és a felperes keresetét az I. r. alperessel szemben is elutasította. Ítéletének indokolása szerint azzal, hogy a felperes külföldre távozott fia helyett kifizette a K.-i Állami Gazdaság követelését, nem keletkezett D. J.-nek a felperessel szemben kötelezettsége sem jogszabály, sem bírósági határozat, sem visszterhes szerződés alapján. így az állam a követelt összegért az 1962. évi 10. sz. tvr. 27/A. §-a alapján nem felelős. A másodfokú bíróság jogerős ítélete ellen törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos. A Büntető Törvénykönyv hatálybalépéséről szóló 1962. évi 10. számú törvényerejű rendeletnek (Btké.) az 1971. évi 28. sz. tvr. 80. §-ával kiegészített 27/A. §-a szerint az állam az elkobzott vagyon erejéig felel az elítéltnek a vagyonelkobzást kimondó ítélet jogerőre emelkedésekor jogszabály, bírósági (hatósági) határozat vagy visszterhes szerződés alapján jóhiszemű személlyel szemben fennálló kötelezettségéért. Lényegében hasonló rendelkezést tartalmaz az 1977. évi IV. törvénnyel módosított — 1978. március 1. napján hatályba lépett — Ptk. 120. §-ának a (2) bekezdése is. A per adataiból megállapítható, hogy D. J. teljes vagyonát elkobozták, az elkobzás a felperes teljesítése után történt, az elkobzott vagyon értéke fedezi a követelt összeget, a felperes jóhiszeműen járt el. Mivel az elkobzott ingatlan tekintetében kezelő kijelölése nem történt, így a 9/1969. (II. 9.) Korm. számú rendelet 4. §-ának a (2) bekezdése alapján kezelőnek az I. r, alperest kell tekinteni. Ezért a Btké. 27/A. §-a értelmében az államot terhelő kötelezettségért az I. r. alperes felelős. Tévesen állapította meg az ügyben eljárt másodfokú bíróság, hogy D. J. tartozásának kifizetésével vele szemben a felperesnek nem keletkezett a Btké. 27/A. §-a alapján jogosan érvényesíthető követelése. Amikor a felperes megbízás vagy egyéb jogosultság nélkül kifizette D. J. tartozását az ingatlanárverés elhárítása végett, lényegében a Ptk. 484. §-a szerint megbízás nélküli ügyvivőként járt el. A beavatkozás helyénvaló volt, mert akkor még nem lehetett tudni, hogy D. J. minden vagyonát el fogják kobozni. Ezért a Ptk. 486. §-ának a (2) bekezdése értelmében alkalmazandó 479. §-ának (3) bekezdése alapján a felperesnek követelési joga támadt D. J.-vel szemben a szükséges és hasznos költségei megtérítése iránt. Az árverés elhárítása végett D. J. adóssága fejében kifizetett összeget szük115