Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

szerezte meg és marhalevél alapján jogszerűen adta tovább azt a felperesnek. A nevezett viszont jóhiszeműen és ellenszolgáltatás fejében szerezte meg a csikót az I. r. alperestől. Megállapította az első fokú bíróság, hogysem a beavatkozónak, sem az I. r. alperesnek nem volt arról tudomása, hogy a ló „bűncselekményből származik". Végül utalt a Ptk. 117. §-ának (1) bekezdésében és a 118. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezésekre és megállapította, hogy a felperes a ló tulajdonjogát megszerezte, így köteles azt részére a II. r. alperes kiadni. Az ítélet ellen fellebbező I. r. alperes a felperesnek perköltségben marasztalását, a II. r. alperes pedig a vele szemben támasztott kereset elutasítását kérte. A felperes csatlakozó fellebbezést jelentett be és arra az esetre, ha a másodfokú bíróság a II. r. alperes fellebbezésének helyt adna, az I. r. alperes marasztalását kérte az eredeti keresete szerint. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet fellebbezett részében megváltoztatta és a keresetet a II. r. alperessel szemben is elutasította. Egyben kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I. r. alperesnek 1200, a II. r. alperesnek pedig 600 Ft perköltséget. Az ítélet indokolása szerint tévesen kötelezte az első fokú bíróság a II. r. alperest a ló kiadására. A Ptk. 117. §-a értelmében ugyanis átruházással — ha a törvény kivételt nem tesz — csak a dolog tulajdonosától lehet tulajdonjogot szerezni. A forgalom biztonsága érdekében a jóhiszemű szerző javára a törvény két irányban állapít meg kivételt. A kereskedelmi forgalomban eladott dolgon a jóhiszemű vevő akkor is tulajdonjogot szerez, ha az átruházó nem volt tulajdonos. A kereskedelmi forgalmon kívül pedig az szerezhet tulajdonjogot, aki a dolgot jóhiszeműen és ellenszolgáltatás fejében olyan személytől szerzi meg, akire azt a tulajdonos bízta (Ptk. 118. §-a). A ló tulajdonosa kétségtelenül a II. r. alperes, annak birtokából a ló úgy került ki, hogy azt ismeretlen személy eltulajdonította. A bűncselekménynyel szerzett ló eladása, illetve tovább adása esetében egyik vevő sem olyan személytől vásárolta meg a lovat, akire azt a tulajdonos bízta. így egyik vevő. sem szerezte meg a ló tulajdonjogát, ami egyben azt jelenti, hogy a II. r. alperes sem vesztette el tulajdonjogát, miért is a ló kiadására nem kötelezhető. A felperes keresetében az I. r. alperest a 20 000 Ft vételár visszafizetésére kérte kötelezni arra az esetre, ha a bíróság a II. r. alperest nem kötelezné a ló kiadására. A felperesnek ezt a kereseti kérelmét már az első fokú bíróság elutasította, így tehát ez az ítéleti rendelkezés fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. Rámutatott még arra, hogy az I. r. alperes csuy pán a perköltségre vonatkozó rendelkezést támadta fellebbezéssel, így a Pp. 244. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések értelmében a per főtárgyára vonatkozó csatlakozó fellebbezésnek nincs helye. Minthogy a másodfokú bíróság az első fokú ítéletet csak a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között bírálta el, a felperes pedig az első fokú ítélet ellen nem terjesztett elő olyan fellebbezést, amelyben sérelmezte az I. r. alperessel szemben emelt keresetének elutasítását, így a másodfokú bíróság az első fokú ítéletben foglalt rendelkezést nem bírálhatta felül. Az első fokú bíróság ítéletének az I. r. alperessel szemben a keresetet elutasító és fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett rendelkezése, valamint a másodfokú bíróság ítéletének ama rendelkezése ellen emelt törvé113