Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

ben a felperesek — az említett jogszabályi rendelkezésekre tekintettel — elbirtoklásra ez okból sem hivatkozhatnak. Az alperesek előadásából arra lehet következtetni, hogy a telekkönyvi tulajdonosok 19§2-től a megváltási árat sem fizették. A felperesek előadták, hogy az ingatlant 5000 Ft megváltási ár terheli. Az eset sajátos körülményeire tekintettel ugyanesak nem lett volna mellőzhető a tényállásnak a megváltási ár fizetése, illetőleg a fizetés elmulasztásához fűződő jogkövetkezmények tekintetében való felderítése sem. A peradatok szerint H. községben 1952-ben és 1953-ban a községi tanács vb vezetőinek a hallgatólagos hozzájárulásával az a helyzet alakult ki, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezeti elnökök a „tagtoborzás érdekében" többször fordultak a tanácshoz a tagként felvételűket kérő személyeknek az elhagyott házakban történő elhelyezése céljából. A végrehajtó bizottság vezetői ehhez az esetek többségében hozzá is járultak. Nem terjedt ki azonban a nevezettek jogköre arra, hogy rendelkezzenek a juttatottak által elhagyott ingatlanok tulajdonjogával. Ha viszont az eset körülményeire tekintettel a felperesek a perbeli ingatlan birtoklását véglegesnek tekinthették és az állam tulajdonjogának a viszszaállítására sem kerül sor, egyéb feltételek megléte esetén az ingatlan tulajdonjogát elbirtoklással megszerezhették, függetlenül attól, hogy a felperesek tudták, hogy az ingatlannak nem ők a tulajdonosai. A perben eljárt bíróságok tévesen állapították meg ugyanis azt, hogy a „sajátjaként" való birtoklás megállapításának lehetőségét kizárják az eset körülményei, mert a felperesek tudták, hogy az ingatlan „tulajdonjogilag nem az övék". Jogi minősítés szempontjából azonban nemcsak az birtokolhat „sajátjaként", aki szubjektív megítélése szerint úgy véli, hogy a sajátját birtokolja, hanem az is, aki tudja ugyan, hogy a dolog másé, ettől függetlenül azonban véglegesnek tekinti a maga birtoklását. Az előadottakra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján mindkét fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az első fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. V. 20 682/1975. sz., BH 1976/2. sz. 57.) 50. Elbirtoklással az ingatlan eszmei hányadára tulajdonjogot — a tulajdonostárs által történő elbirtoklást kivéve — nem lehet szerezni; ingatlanrész tulajdonjogának elbirtoklás útján való megszerzéséhez hatósági engedély szükséges [Ptk. 121., 139., 140. §, PK 4., 5. sz.].u Az egyenként 210 D-öl nagyságú két házhely az alperesek közös tulajdonában van. A felperes azt állította, hogy az általa használt terület tulajdonjogát adásvétel útján megszerezte. Keresetében ennek megállapítását kérte, utóbb másodlagosan arra hivatkozott, hogy az említett terület tulajdonjogát elbirtoklás útján szerezte meg. A felperes teljes egészében birtokában tartotta az egyik 210 D-öl térmértékű földrészletet, továbbá az ezzel szomszédos 210 Ű-öl nagyságú ingatlanból 143 D-ölet. A felperes így összesen 353 D-öl területet birtokolt. 24 Ezt az állásfoglalást a PK 412. sz. állásfoglalás hatályon kívül helyezte, mert az abban kiemelt tételt a Ptk. 121. §-ának új (4) bekezdése tartalmazza. 90