Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

Az első fokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperes az egyik ingatlan egészére elbirtoklás jogcímén tulajdonjogot szerzett. A felperesnek azonban azt a kereseti kérelmét, amely a másik ingatlanból birtokban tartott 143 D-öl tekintetében elbirtoklás jogcímén a tulajdonjog megállapítására irányult, elutasította. Az ítélet elutasító rendelkezését azzal indokolta, hogy az illetékes építésügyi hatóság ennek az ingatlannak az elkülönítését nem engedélyezte, illetőleg a telek megosztásához szükséges engedély megadását megtagadta (PK 5. sz. állásfoglalás). A másodfokú bíróság az első fokú ítéletnek a keresetet elutasító rendelkezését megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes az ingatlan eszmei 143/210 részét is elbirtoklás jogcímén tulajdonul megszerezte. A másodfokú bíróság ítéleti döntését arra alapította, hogy a Legfelsőbb Bíróság PK 5. számú állásfoglalásának helyes értelme szerint elbirtoklással nem lehet megakadályozni a városrendezési, telekelosztási tervek megvalósítását, viszont nincs akadálya annak, hogy elbirtoklás útján közös tulajdon jöjjön létre, amelynek esetleges megszüntetésénél azonban nem jöhet szóba az ingatlan természetbeni megosztása. Egyéb módon azonban a közös tulajdon megszüntethető. A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Ptk. 139. §-ának (1) bekezdése értelmében tulajdonjog ugyanazon a dolgon meghatározott hányadok szerint több személyt is mgülethet. A Ptk. 140. §-ában foglaltak szerint pedig a tulajdonostársak mindegyike jogosult a dolog birtoklására és használatára, ezt a jogot azonban egyik tulajdonostárs sem gyakorolhatja a többiek jogainak és a dologhoz fűződő törvényes érdekeinek sérelmére. A Ptk. 139. §-ához fűzött miniszteri indokolásból kitűnően a közös tulajdon alapján tulajdonjogát az őt megillető hányad erejéig valamennyi tulajdonostárs az egész dologra nézve gyakorolhatja. A per adataiból megállapítható, hogy a felperes az alperesek közös tulajdonában álló 210 D-öl nagyságú ingatlanból csak 143 Ű-öl nagyságú területet használt és birtokolt. Maga a felperes sem állította soha, hogy ebből az ingatlanból az említett 143 D-ölnél nagyobb részt bármikor is birtokában tartott. A másodfokú bíróság tehát azáltal, hogy erre az ingatlanra közös tulajdont létesített meghatározott arányban a felperes javára, olyan területrész tekintetében is megállapította a felperes tulajdonjogát, amelyet a felperes soha nem használt és nem birtokolt. Ez az ítéleti döntés ellentétes a közös tulajdon jogi fogalmával. Elbirtoklással ugyanis eszmei hányadon tulajdont legfeljebb valamelyik tulajdonostárs szerezhet, kívülálló azonban nem. A tulajdonostárs is csak akkor, ha ennek a Legfelsőbb Bíróság PK 4. számú állásfoglalásában kiemelt feltételei fennállnak. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság ezzel ellentétes jogi álláspontja nem fogadható el. Törvényt sértett tehát a másodfokú bíróság, amikor a felperes javára az elbirtoklás megállapításával közös tulajdont létesített. (P. törv. I. 20 053/ 1976. sz., BH 1977/3. sz. 104.) 91