Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

Ha viszont az alperes elbirtoklásra alapított viszontkeresetet támasztana, és ez alapon kérné a védekezésében megjelölt telekhatár megállapítását, úgy a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 5. sz. állásfoglalása értelmében ugyancsak szükséges az építésügyi hatóság engedélyének beszerzése. Az utóbbi esetben nem mellőzhető a felperes feleségének a perbevonása sem, miután nevezett a perbeli ingatlannak a társtulajdonosa, tulajdoni igény pedig az érdekelt társtulajdonos perbenállása nélkül nem bírálható el. (P. törv. V. 20 893/1975. sz., BH 1976/1. 21.) 43. Az ingatlan határvonalát a telekkönyvi térképi határvonalak szerint kell megállapítani; ha az ingatlan tulajdonosa a kerítést a szomszéd tiltakozása ellenére nem megfelelő helyen emeli, a kerítést a megfelelő helyre köteles áthelyezni akkor is, ha az áthelyezés jelentősebb költséggel jár (Ptk. 110., 111., 138. §,i9 PK 1. sz™). A 319 D-öl nagyságú rét egymás között egyenlő arányban a felperesek tulajdona, akik az ingatlant 1972-ben vásárolták. A közvetlenül szomszédos ugyancsak 319 •-öl terjedelű rét pedig az alperes tulajdonában áll, aki az ingatlant ugyancsak adásvétel útján 1971-ben szerezte. Mindkét telek, valamint a többi szomszédos ingatlan területe is az 1969ben történt parcellázás folytán alakult ki. A parcellázáskor a tulajdonosok magánszakértővel felmérették a területet, és az ennek megfelelő megosztást fogadta el a földhivatal, így történt a telekkönyvezés. A két szomszédos ingatlant a vétel idejében kerítés nem választotta el egymástól. Vízszerelési munkák közben, 1973-ban az alperes ingatlanán levő határjelző karót eltávolították, és vita merült fel a peres felek között a helyes határvonal tekintetében. A felperesek megbízásából a kartográfiai vállalat helyi kirendeltsége mérést végzett és megállapította, hogy az alperes elfoglalt egy részt a felperesek telkéből. Az alperes ezt vitatta, s a korábbi eltérő kitűzésre hivatkozva — figyelmen kívül hagyta a kartográfiai vállalat felmérését — kerítést létesített az általa helyesnek vélt határvonalon. A felperesek keresetükben az alperest arra kérték kötelezni, hogy az ingatlanukból a kerítés építése folytán jogtalanul elfoglalt 54 d-öl nagyságú területrészt bocsássa birtokukba. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A területfoglalást kisebb mértékben elismerte és viszontkeresetet támasztott a többletterületnek a tulajdonába adása iránt. Az első fokú bíróság arra kötelezte az alperest, hogy a felperesek ingatlanával határos kerítését az alsó telekhatáron 44,5 m hosszúságban helyezze át 60 nap alatt 5,22 méterrel a saját telke felé. Egyúttal az alperes viszontkeresetét elutasította. A másodfokú bíróság annyiban változtatta meg az első fokú ítéletet, hogy az alperes kerítését a szakértői véleményhez csatolt vázrajzon megjelölt határvonalra köteles áthelyezni. A másodfokú bíróság B. G. szakértő véleményének alapulvételével álla19 A módosított szövegben 109., 110., 137. §. 20 A PK 412. sz. állásfoglalás hatályon kívül helyezte ezt az állásfoglalást, mert alapvető tételeit most már a törvény tartalmazza. 82