Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

felpereseknek a kilátás elvonásával jogellenesen kárt okoztak, melyet köte­lesek megtéríteni [Ptk. 339. § (1) bek.]. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperesek építkezése megfelel az Országos Építési Szabályzat előírásainak, bár kétségtelen, hogy a fel­peresek nyugati szobájának ablakától a kilátást teljesen elvonja. Az alpe­resek építkezése nem tekinthető jogellenesnek, és így nincs alap arra, hogy a felperesek részére kártérítés fizetésére legyenek kötelezhetők. Megállapította azonban a megyei bíróság azt is, hogy ha az alperesek az épületüket nem az ingatlanuk északi, hanem a déli részén építik meg, a fel­peresek kilátását csak kisebb mértékben vonták volna el. A jogerős másodfokú bírósági ítélet ellen emelt törvényességi óvás ala­pos. Téves a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy az alperesek épít­kezése nem tekinthető jogellenesnek, és ezért a felperesek kártérítési kö­vetelése megalapozatlan. A Ptk. 100. §-a értelmében a tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen szom­szédait szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyez­tetné. Az alperesek az általuk végzett építkezéssel az idézett jogszabályi rendel­kezést sértették meg és ezért az ezzel okozott kárt a felpereseknek a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján kötelesek megtéríteni. Az a tény, hogy építkezési engedély alapján építkeztek, az ítélkezési gyakorlat szerint nem mentesíti őket a kár megtérítése alól (PJD II. 140., 141. sz.). Az alperesek magatartása annál inkább kifogásolható és felróható, mert ' a felperesek még az építkezés megkezdése előtt tiltakoztak annak tervezett helye ellen, sőt az építkezés megakadályozása érdekében is pert indítottak. Az alperesek azonban csak a saját érdeküket nézve és szomszédaik érdekét teljesen figyelmen kívül hagyva az építési engedély birtokában az épít­kezést a per folyamatban léte alatt megkezdték és be is fejezték. Nem helytálló a másodfokú bíróság ítéletének az az indoka sem, amely szerint a kereset azért is alaptalan, mert az adott helyen csak úgy lehet építkezni, hogy a mögöttes szomszédnak a kilátása egyik vagy másik irány­ban szükségszerűen elvész. Maga az ítélet állapítja meg ugyanis, hogy ha az alperesek ingatlanuk déli végéri építkeznek, a felperesek kilátását csak kisebb mértékben vonták volna el. Az ezen a helyen való építkezésre és ezzel a felperesek ingatlana károsításának csökkentésére tehát az alperesek­nek kétségtelenül lehetőségük volt. Nem is szólva arról, hogy a kilátás kor­látozásán túl a felpereseknek még azzal is hátrányt okoztak, hogy az épüle­tüket a sivár látványt nyújtó hátsó falával a felperesek házától nem nagy távolságra, közvetlenül a ház, illetőleg annak ablakai elé építették. Ezt pedig ugyancsak el lehetett volna kerülni akár az előbbiekben vázolt módon, akár pedig azáltal, hogy a telkük keleti oldalán építkeznek. A kártérítés összegét a szakértő kellően indokolt véleménye alapján az első fokú bíróság reális összegben állapította meg, és helytállóak az erre vonatkozó indokai is. (P. törv. I. 20 294/1975. sz., BH 1976/3. sz. 103.) 77

Next

/
Thumbnails
Contents