Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

díj kifizetési kötelezettséget átvállalhatja, az adott esetben azonban ez nem történt meg. A szerződést nem pótolja az, hogy a szabadalmasok engedélyt adtak a felpereseknek a találmányi díj közvetlen behajtására. A felperesek a fellebbezésükben az első fokú bíróság végzésének a megváltoztatását kérték. A fellebbezés alapos. A 45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. rendelet 1. §-ának (2) bekezdése szerint az érvényes szabadalommal védett szolgálati találmány feltalálója találmányi díjra jogosult. A díj iránti igénynek a munkáltatóval szembeni érvényesíthetőségére vonatkozó rendelkezés [1. § (4) bek.] nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a munkáltató, illetőleg a szabadalmas feljogosítsa a feltalálót a díjazásra vonatkozó szerződés megkötésére a találmány olyan megvalósítójával, akivel a szabadalmas ilyen szerződést nem kíván kötni. A feltalálónak érdeke fűződik ahhoz, hogy a találmányát érvényes szerződés nélkül ne hasznosíthassák, és ily módon a díjazásra való jogszerű igényét meghiúsítsák. A felperesek kereseti előadása szerint a találmányukat az alperes anélkül valósította meg, hogy erre nézve a szabadalmasokkal hasznosítási szerződést kötött volna. A szabadalmasok hozzájárultak ahhoz, hogy a felperesek az alperessel „hasznosítási szerződést" kössenek. Minthogy ez elől az alperes elzárkózott, a keresetlevelet — a fent kifejtettekhez képest — idézés kibocsátása nélkül nem lehetett volna elutasítani abból az okból, hogy a felperesek követelése nyilvánvalóan alaptalan. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 145/ 1975. sz., BH 1976/4. sz. 149.) 31. I. A találmányi díjra váló jogosultság szempontjából különböztetni kell a szabadalmi oltalom lemondás folytán történő megszűnése és a szabadalom megsemmisítése között. Az első esetben ugyanis van szabadalom, s így a feltalálót találmányi díj megilleti; a második esetben viszont a bejelentett megoldás kezdettől fogva nem elégítette ki a szabadalmazhatóság követelményeit, tehát nincs szabadalom, s ezért találmányi díj sem jár [49/1969. (XII. 29.) Korm. sz. r.l.§(l),(2) bek.]. II. Szolgálati találmány esetén a munkáltatót kártérítési felelősség csak akkor terheli, ha rosszhiszemű magatartásával a szabadalmat megsemmisítteti és ezáltal elüti a feltalálót az őt jogosan megillető találmányi díjtól [Ptk. 339. § (1) bek.]. Az alperes az általa gyártott fénycsövek belső bevonataként alkalmazott fényport saját maga állítja elő. Ennek a legfontosabb alapanyaga a kálciumhidrofoszfát, amelyet szintén az alperes üzemében készítenek. A megfelelő fénypor gyártásának fontos követelménye, hogy a felhasznált kálciumhidrofoszfát ne tartalmazzon kristályvizet, kristályszemcséinek a mérete túlnyomórészt 10 mikron körül legyen, és szennyezettsége egy bizonyos szintet ne haladjon meg. A gyártás gazdaságossága szempontjából annak ís jelentősége van, hogy milyen anyagokból és milyen műveletekkel készítik a kálciumhidrof oszf átot. A felperesek különböző megoldásokat dolgoztak ki a kálciumhidrofoszfát gyártásának a korszerűsítésére, és az alperes megváltoztatta az előállítás technológiáját. A felperesek az általuk megvalósításra javasolt megoldások kidolgozásakor az alperes alkalmazásában állottak. Az I—III. r. felperesek nem vitásan műszaki fejlesztéssel hivatásszerűen foglalkozó dol63