Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

gozók voltak. A IV. r. felperes javaslatainak az előterjesztésekor a fénycsőgyártásnál művezetőként működött, tagja volt az alperesnél alakított ún. „fénypor bizottság"-nak, amely a fényporral kapcsolatos fejlesztési feladatok meghatározását, ellenőrzését végezte. A II. kategóriába sorolt műszaki dolgozók között szerepelt. A vállalati gyakorlat szerint a II. kategóriába sorolt műszaki dolgozók tartoztak a műszaki fejlesztéssel hivatásszerűen foglalkozók körébe. A kálciumhidrofoszfát előállításával kapcsolatban a IV. r. felperes először 1966. július 9-én nyújtott be újítási javaslatot a perben nem szereplő Cs. L.-nével együtt, az I—III. r. felperesek pedig 1966 októberében javasolták a gyártási technológia megváltoztatását. Ezután a IV. r. felperes 1968 novemberében, majd 1969 márciusában, az I—III. r. felperesek pedig 1968. december 27-én nyújtottak be hasonló tárgyú újítási javaslatot. Az alperes vállalat a IV. r. felperes újítási javaslatait elutasította. A IV. r. felperes 1969. február l-e óta nem volt a vállalat alkalmazásában. Az I— III. r. felperesek 1968. december 27-én benyújtott újítási javaslatát az alperes elfogadta, ezért részükre 30 000 Ft újítási jutalmat állapított meg és fizetett ki. Az I—III. r. felperesek által kidolgozott megoldást az alperes 1969. március 5-én szolgálati szabadalomként az Országos Találmányi Hivatalhoz bejelentette „Eljárás foszfát csapadékok előállítására, elsősorban fényporgyártási felhasználásra" címmel, feltalálóként az I—III. r. felpereseket tüntette fel. Az Országos Találmányi Hivatal a szabadalmat engedélyezte. A IV. r. felperes 1972. február 24-én kérte az Országos Találmányi Hivataltól a szabadalom megsemmisítését. A Hivatal felhívására az alperes mint szabadalmas az eljárásban bejelentette, hogy a saját maga által végzett ellenőrzés és beszerzett adatok alapján helytállónak fogadja el a megsemmisítési kérelemben foglaltakat. A megsemmisítési eljárás során a III. r. felperes feltaláló írásbeli észrevételeket csatolt társainak a nevében is, és őt a Hivatal személyesen meghallgatta, majd az 1973. október 22-én kelt határozatával a szabadalmat megsemmisítette. A feltalálók — a jelen perben az I—III. r. felperesek — a bíróságtól kérték a szabadalmat megsemmisítő határozat megváltoztatását. A bírósági eljárásban a szabadalmas — a jelen per alperese — is kérte a megváltoztatási kérelem elutasítását, mert saját vizsgálatai szerint a megsemmisítés indokolt volt. Előadta azt is, hogy a megsemmisítéshez érdeke fűződik. Az első fokú bíróság a kérelmet elutasította. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és az eljárást megszüntette. Ilyen előzmények után az I—III. r. felperesek keresetükben 1970-től az 1973. I. negyedév végéig terjedő időre 642 080 Ft találmányi díj megfizetésére kérték kötelezni az alperest. A szabadalom megsemmisítésére tekintettel kártérítés címén kérték ennek az összegnek a megállapítását. Előadták, hogy az alperes jogellenes és felróható magatartásával kárt okozott a felpereseknek, mert a szabadalmi leírást az alperes készítette, azt a feltalálók hozzájárulása nélkül módosította, a megsemmisítési perben gondatlanul járt el, a feltalálók közreműködése nélkül vizsgálta az ügyet, külső szakértőt vett igénybe és aktív módon támogatta a IV. r. felperest a megsemmisítési eljárás lefolytatásában. Hivatkoztak arra, hogy az Szt. 9. §-a is biztosítja a feltalálók jogait, ha a munkáltató nem kíván szabadalmi oltalmat szerezni a 64