Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

megjelent feltalálót. Majd határozatával a szabadalmat megsemmisítette. Határozatát a kérelmező és a szabadalmas részére kézbesítette. A feltalálók a bíróságtól kérték a szabadalmat megsemmisítő határozat megváltoztatását. Az első fokú bíróság az Országos Találmányi Hivatal szabadalmat megsemmisítő határozatának a megváltoztatása iránti kérelmet elutasította. A végzés indokolása szerint a feltalálók jogosultak voltak a megváltoztatási kérelem előterjesztésére, mert a szabadalom megsemmisítése iránti eljárásban ügyfeleknek voltak tekintendők és az eljárásban részt is vettek. Érdemben azonban a kérelmet alaptalannak találta, mert megállapította, hogy a szabadalom alapjául szolgáló bejelentés szerinti megoldás a bejelentés időpontjában sem felelt meg a szabadalmazhatóság követelményeinek, így az Országos Találmányi Hivatal határozata megalapozott. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és az eljárást megszüntette. A végzés indokolása szerint a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. tv. (Szt.) 54. §-ának (1) és (2) bekezdésére tekintettel a szabadalom megsemmisítése iránti eljárásban ügyfélnek csak a kérelmezőt és a szabadalmast lehet tekinteni. Ha a szabadalmas nem azonos a feltalálóval — mint pl. szolgálati találmány esetében —, a feltaláló nem ügyfél. Az adott esetben azáltal, hogy az Országos Találmányi Hivatal a feltalálókat meghallgatta, azok nem váltak ügyféllé. Bírósági eljárást viszont az Szt. 57. §-ának (2) bekezdése értelmében csak az indíthat, aki az Országos Találmányi Hivatal eljárásában félként részt vett. Ezért a feltalálók nem voltak jogosultak kérni a bíróságtól a szabadalmat megsemmisítő határozat megváltoztatását. Ilyen kérelmet a feltalálók beavatkozóként sem terjeszthettek elő. A szabadalmi ügyre vonatkozó eljárásban a 9/1969. (XII. 28.) IM sz. rendelet 6. §-ának (1) bekezdése alapján csak a bírósági eljárásban és csak az azonos érdekű fél mellett lehet beavatkozni. Viszont a feltalálók kérelmének benyújtása előtt ilyen eljárás a bíróságon nem indult, tehát nem volt olyan bírósági eljárás, amelybe a feltalálók beavatkozhattak volna. Ezért a feltalálóknak nem volt joguk megváltoztatási kérelem előterjesztésére. A határozat ellen emelt törvényességi óvás alapos. 1. Az Szt. 60. §-ának (3) bekezdése értelmében szabadalmi ügyekben a másodfokú bíróság a Pp. szabályai szerint bírálja el az első fokú bíróság végzését. A Pp. 250. §-a folytán alkalmazandó 239., illetve 251. §-ának (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság akkor helyezi hatályon kívül az első fokú bíróság végzését és szünteti meg az eljárást, ha erre a 157. § lehetőséget ad. A Pp. 157. §-ának a) pontjában felhívott 130. § a)—h) pontjaiban felsorolt esetek között azonban a kereshetőségi jog hiánya nem szerepel. Ezért a másodfokú bíróságnak érdemben kellett volna döntenie abban a kérdésben, hogy a feltalálók jogosultak voltak-e a bíróságtól kérni az Országos Találmányi Hivatal határozatának a megváltoztatását. A másodfokú bíróság tehát az eljárási szabályok megsértésével szüntette meg az eljárást. 2. A jogszabályok téves értelmezésével állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a feltalálók nem voltak jogosultak a szabadalmat megsemmisítő határozat megváltoztatását kérni a bíróságtól. Az Szt. 57. §-a (1) bekezdésének d) pontja és (2) bekezdése értelmében az Országos Találmányi Hivatal szabadalom megsemmisítése kérdésében hozott határozatának a megváltoztatását — az ügyészen kívül — az kérheti, 42