Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

mélyhez fűződő jogait. Ilyen probléma a filmgyártás gyakorlatában rendszerint nem is merül fel, mert a további gyártási folyamat során a kép és a hang egysége rendszerint ismét helyreáll, s a néző annak a személynek a hangját hallja, akinek képe előtte megjelenik. Egyébként is a művész maga is közreműködője e technika alkalmazásának, ami egyértelmű azzal, hogy hozzájárul ahhoz. A felperesek személyéhez fűződő jogait sérti azonban a kép- és hangfelvétel szétválasztása abban a formában, ahogyan az a filmben történt. A felperesek elismert operaénekesek, akik magas művészi rangot vívtak ki maguknak. Művészi tevékenységük kiterjed a színművészet és az énekművészet területére is; egy-egy operai szerep megformálása mindkét művészet területét átfogja és az előadóművészet különböző területéhez tartozó eszközök felhasználásával olvasztja egységes alakítássá. Ebből viszont következik: a felperesek alanyi joga annak eldöntése, hogy hozzájárulnak-e az előadásukról készült hangfelvételnek olyan módon történő felhasználásához, amely művészi teljesítményüknek csak egyik oldalát tárja a közönség elé és úgy tünteti fel éneküket, mintha az más művész teljesítménye lenne. Más a helyzet a filmgyártás gyakorlatában „szinkronizálás" elnevezéssel ismert módszernél. Itt arról van szó, hogy az idegen nyelvterületen forgalomba hozott filmek tartalmának könnyebb megértése végett a prózai szöveget, ritkábban az énekhangot, más színészek mondják el, illetőleg éneklik azon a nyelven, amelyen a bemutatás helyén a nézők értenek: A hangnak és a játéknak nyelvi okokból történő ilyen szétválasztásához az eredeti felvétel művészeinek hozzájárulása csák akkor szükséges, ha a forgalomba hozatal, illetőleg az idegen nyelvterületen történő bemutatás engedélyezésekor ezt külön kikötötték. Abban az esetben ugyanis, ha a filmet más nyelvterületen szerződés alapján forgalomba hozzák, az erre irányuló megállapodásban ellenkező kikötés hiányában benne van a „szinkronizálás" engedélyezése is. A felperesek közreműködésével elkészített hanglemez olyan előadóművészi produkció, amely az Szjt. 50. §-ában említett védelem alatt áll. Ez a jogszabály azonban nem rendelkezik arról a kérdésről, hogy a hanglemezre rögzített operaelőadás zenei anyagának felhasználásához szükséges-e a közreműködő énekesek hozzájárulása. Ezért az Szjt. 3. §-ában foglalt rendelkezés értelmében a Ptk.-nak a személyhez fűződő jogok védelmére vonatkozó általános szabályait kell alkalmazni. A Ptk. 83. §-ának (2) bekezdése szerint pedig a személyhez fűződő jogok megsértése a más hangfelvételével való visszaélés, így különösen annak jogosulatlan felhasználása. Nem kétséges, hogy az alperes a felperesektől az ismertetett módon történt felhasználásra engedélyt nem kapott, sőt az ellen a felperesek tiltakoztak. A felhasználás tehát jogosulatlan volt, és így sértette a felperesek személyhez fűződő jogait. Ezt a jogsértést csak fokozta az a megkülönböztetés, amelyet az alperes a felperesek terhére tett akkor, amikor a ,hanglemez-f el vételen szereplő operaénekesek egy részét felkérte a filmbeli szereplésre, mások — közöttük a felperesek — közreműködésétől azonban eltekintett. Ennyiben az alperes eljárása sértette a felperesek jó hírnevéhez való jogát is [Ptk. 82. § (2) bek],12 mert ezzel a nézőkben olyan meggyőződést kelthetett, hogy a felperesek, 12 Az új szövegben 78. §. 31