Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

társa az alperes volt. így az alperest terhelte az eltemettetés kötelezettsége, és őt illették az ezzel kapcsolatos jogok is. Eldöntendő kérdés csupán az, hogy az alperes eljárása nem ütközik-e jogszabályba vagy a szocialista erkölcsbe. A kegyelet nyilvánítása során a társadalmi felfogás és gyakorlat szerint érvényesülő normák túlnyomó részükben kívül esnek a jogi szabályozás keretein és nem egyebek, mint jogi tartalom nélküli szokások (amire példaként lehet említeni a halálesetről való értesítés formájának megválasztását, a személy szerint értesítendők körének megvonását, a gyászszertartáson való megjelenés szabályait). A kegyelet kifejezésével kapcsolatos szabályok túlnyomó részéhez tehát jogi következmények nem kapcsolódnak, bár a társadalmi felfogás érzékenyen reagál azok megsértésére. Ide tartozónak kell tekinteni pl. az alperesnek azt a magatartását, hogy férje halálakor mellőzte a felperesek értesítését, akik így fiuk temetésén nem jelenhettek meg. Ez az eljárás még akkor sem indokolható, hogy egyébként a család tagjai közötti kapcsolatok felszínesek voltak, és így az alperes magatartása mindenképpen rosszallást érdemel. A kifejtettekből az is következik, hogy a kegyelet gyakorlásával kapcsolatos, valóban jogi jelentőségre jutott szabályok tartalmának megállapításánál is különös gonddal kell mérlegelni a társadalomban uralkodó közfelfogást, és ennek messzemenő figyelembevételével lehet csak dönteni az egymással konkurráló kegyeleti jogok megsértésének kérdésében. A sírkő felállítása kétségtelenül a kegyelet kifejezésével kapcsolatos magatartásoknak abba a csoportjába tartozik, amelynek — az idézett jogszabályra tekintettel — jogi jelentősége is van. A jogok gyakorlása a fentebb kifejtettekre tekintettel szoros összefüggésben van a kötelezettségekkel. Az idézett jogszabály alapján az eltemetés kötelezettsége az alperest terhelte, tehát az alperes volt jogosult a síremlék felállításával kapcsolatos körülmények, így a sírfelirat meghatározására is. Az alperes által alkalmazott sírfelirat nem sérti a közízlést, nem ütközik jogszabályba, a szocialista erkölcsbe és nem sérti a felperesek kegyeleti jogait sem. A perben egyébként nem a kegyeleti jogok megsértéséről, hanem a felperesek kegyeleti jogainak érvényesüléséről van szó. Jogsértést voltaképpen maguk a felperesek sem állítottak. Jogsértés megállapítására egyébként annál kevésbé van lehetőség, mert nem ritka olyan síremlék felállítása, amelynek felirata nem alkalmas ugyan az elhalt személy kilétének a megállapítására, de az anonimitás éppen e tartózkodással fejezi ki azt a bensőséges, mélyen gyökerező kapcsolatot, amely a síremléket létesítő személyt az elhalttal összekötötte. Minthogy a keresetben érvényesített igény — a kifejtettekre tekintettel — kívül esik a jogi szabályozás körén, ellenben a családi kapcsolatra vonatkozó társadalmi erkölcsi szabályokat érinti, éppen ezért bírósági úton nem kényszeríthető ki. (P. törv. I. 20 267/1975. sz., BH 1976/7. sz. 310.) cb) A szerzői jog 12. A fénykép készítőjét szerzői jogi védelem akkor illeti meg, ha azon a szerző neve és a kép megjelenésének vagy nyilvánosságra hozatalának éve szerepel [1969. évi III. tv. 1., 51. §, 8/1970. (VI. 24.) MM sz. r.]. 28