Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

A bírósági gyakorlat a kihantolást jogsértés esetében is csak egészen kivételesen alkalmazható jogvédelmi eszköznek tekinti. Arra is tekintettel kell lenni a döntésnél, hogy az eredeti állapot helyreállítása végett elrendelendő kihantolás nem jelent-e újabb kegyeletsértést, nem sérti-e indokolatlanul a kihantolandó személy emlékét és hozzátartozóinak a kegyeleti érzéseit (P. törv. I. 20 431/1967/7. sz.). A másodfokú bíróság mindezeknek a szempontoknak a figyelmen kívül hagyásával döntött. Ezért a jogerős ítélete törvénysértő és megalapozatlan. (P. törv. I. 20 712/1975. sz., BH 1976/7. sz. 311.) 11. Eltérő rendelkezés hiányában az eltemettetésre kötelezett személy határozza meg a temetés módját, a síremlék jellegét, formáját és a sírfeliratot [Ptk. 86. §,7 10/1970. (III. 17.) ÉVM—EüM sz. r.U., 29. §]. A néhai Sz. L. a felpereseknek gyermeke, az alperesnek férje volt. A peres felek közötti családi kapcsolat már néhai Sz. L. életében megromlott. Az elhunyt fenntartotta ugyan szüleivel, a felperesekkel a kapcsolatokat, ez azonban nem volt elmélyült és inkább csak alkalmi látogatásokra, konvencionális üdvözlésekre, illetőleg olykor — a szülők részéről — egy-egy csomag küldésére korlátozódott. A néhai halálát megelőzően hosszú ideig betegeskedett. Betegsége idején azt a kívánságát fejezte ki leánya előtt, hogy védje meg anyját (az alperest) szüleivel (a felperesekkel) szemben, s bármi történjék is, ne értesítsék őket. A felperesek nem is tudtak fiuk haláláról: arról csak három és fél hónappál később értesültek, amikor az I. r. felperes egy alkalommal a még élőnek hitt fia meglátogatására utazott. Az alperes és leánya az elhunyt sírjára síremléket állítottak, amelyre egyetlen szót vésettek: „Apám". A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy a gyermekük sírkövén levő ez a felirat nem elégíti ki kegyeleti jogaikat és érdekeiket, kérték továbbá arra való feljogosításukat, hogy az elhalt sírkövén gyermekük fényképét elhelyeztethessék és a már meglevő feliratot a névvel, a születés és halál évének megjelölésével kiegészíthessék. Az alperes arra hivatkozással, hogy az elhalt és a felperesek közötti családi kapcsolat a felpereseknek felróható okból romlott meg, a kereset elutasítását kérte. Az első fokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a síremlék jelenlegi kivitelezése nem sérti az elhalt emlékét és a felperesek és fiuk közötti rendkívül rossz viszonyra tekintettel indokolatlan, hogy az alperes által emelt sírkőre a felperesek bármit is rávésethessenek. A másodfokú bíróság közbenső ítéletével az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta. Megállapította, hogy a felpereseket a kegyeleti jogok megilletik és ennek keretében jogosultak arra, hogy a meglevő síremléken saját költségükre a gyermekük nevét, születésének és elhalálozásának évét feltüntető feliratot helyeztethessenek el. A síremlék-felirat elkészítésére és elhelyezési módjára vonatkozóan a másodfokú bíróság az első fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a normális családi kapcsolat a felperesek és az elhunyt, illetőleg az alperes között az elhunyt haláláig nem szakadt meg. Ki7 A módosított szövegben 85. §. 26