Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

eredeti állapotában állítsa helyre. ítéletének indokolásában megállapította, hogy a temetési költségek viselése és a sírhely használati díj kifizetése nem ad jogot a sírhant megszüntetésére. Kimondotta, hogy a sírhant és a sírtábla (fejfa) megsemmisítése az egyik legdurvább kegyeletsértés, a személyhez fűződő jogok megsértése, amely ellen az elhalt testvére mint közeli hozzá-, tartozó jogosult fellépni és a helyreállítást követelni. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A másodfokú bíróság a jogsértés tényét helyesen állapította meg [Ptk. 86. § (3) bek.], a jogkövetkezmények alkalmazása azonban nem kielégítő módon és megfelelő körültekintés nélkül történt. Nem határozta meg a másodfokú bíróság az eredeti állapot helyreállításának a módját és nem biztosította az alperessel szemben megszabott kötelezettség végrehajtásának feltételeit. A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a kegyeletsértést nem egyedül a perbevont alperes követte el. Nem az alperes végezte a vevő férje holttestének a betemetését elhalt felesége sírjába és ennek során az eredeti sírhant megszüntetését, illetve az eredeti fejfa eltávolítását. Az eltemettető a vevő volt, és akik a temetésnél közreműködtek, az ő megbízásából jártak el. Az alperes a jogsértésben csupán közreműködött azáltal, hogy jogosulatlanul eladta volt feleségének a sírját. A jogsértés megítélésénél a kettős sírhelyet egységesen kell elbírálni. A másodfokú bíróság tárgyalási jegyzőkönyvéből kitűnik, hogy a vevő a kettős sírhely fölött egységes síremléket helyeztetett el, az egész kettős sírhelyet egybekereteztette és a sírkövet középre állíttatta. A per során* tehát újabb kegyeletsértés történt, és már a nyoma is eltűnt az alperes volt felesége sírjának. A per elbírálása során figyelemmel kell lenni arra, hogy a személyiségvédelem objektív jellegű, tehát a jogsértés megszüntetésére, illetőleg a jogsértés orvoslására akkor is szükség van, ha a jogsértő jóhiszeműen és vétlenül járt el. Az adott esetben azonban sem a perbevont alperes, sem a vevő jóhiszeműsége nem látszik megállapíthatónak, mert tudniuk kellett arról, hogy a sírban az alperes első felesége nyugszik. Ennek a ténynek a jogkövetkezmények alkalmazásánál lehet jelentősége. A másodfokú bíróság érdemi rendelkezése nem kielégítő és végrehajthatatlan. Nem állapítható meg, hogy az eredeti állapot helyreállítása hogyan történhet meg és mire kell kiterjednie. A megvalósult jogsértésnek két része van. Egyik az alperes volt felesége sírhantjának a megszüntetése, fej fájának az eltávolítása, sírjára idegen személy síremlékének az elhelyezése. A másik jogsértés, hogy a sírba idegen személyt temettek. A két jogsértés bizonyos fokig összefügg. Ha ugyanis a vevő férjének holtteste ugyanabban a sírban marad, akkor a sírt az ő emlékének a mejelölésétől sem lehet megfosztani, ami síremlék állításával is történhet. Ezért ebben az esetben arról kell gondoskodni, hogy ennek a síremléknek a megjelölése ne sértse az alperes volt felesége emlékét, ne szüntesse meg az ő emlékének a megjelölését. A másik jogsértés, a jogosulatlan betemetés megszüntetése viszont az utóbb eltemetett kihantolását tenné szükségessé, amelynek államigazgatási feltételei is vannak [10/1970. (IV. 17.) ÉVM—EüM sz. r. 37. §]. Ebben a vonatkozásban tehát az eredeti állapot helyreállítása érdekében a felperest a kihantolás és az áttemettetés kérésére kellene feljogosítani. Előzetesen meg kellene határozni azt a másik sírhelyet is, ahová az áttemettetés történne és gondoskodni kellene arról, hogy ez a sírhely rendelkezésre álljon. Ebben a kérdésben azonban rendkívül körültekintő módon kell eljárni. 25