Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

bővítéséhez és korszerűsítéséhez méltányos érdekük fűződik, és ez a közérdekű célkitűzésekkel is összhangban áll. A peradatok szerint az alperesek nem ellenezték a felperesek célkitűzéseinek a megvalósítását, azonban arra hivatkoztak, hogy megfelelő területátengedéssel biztosítsák a felperesek a korábbi használati megosztásnak megfelelő területhasználatot. A Ptk. 140. §-ában írt rendelkezések figyelembevételével az alpereseknek ez az utóbbi igénye jogszerű lehet, feltéve ha a célszerűségi és a gazdaságossági követelményekkel nem áll ellentétben. Éppen ezért helyszíni szemle útján kell tisztázni a rendelkezésre álló tárgyi lehetőségeket, mert ilyen módon győződhet meg a bíróság közvetlenül is arról, hogy a peres felek kölcsönös igénye mennyiben sérti az ellenérdekű fél jogait és törvényes érdekeit. Ha pedig területátengedéssel a felek közötti jogvita egyezségi úton nem rendezhető, ugyancsak a helyszíni szemle adatainak ismeretében lehet elbírálni azt a kérdést, hogy az alperesek terhére megállapítható-e a joggal való visszaélés, amely a kereseti igény érvényesíthetőségének elsődleges feltétele. (P. törv. V. 20 924/1975. sz., BH 1976/9. sz. 400.) 6. A Ptk. 6. §-a alkalmazásának — egyebeken kívül — feltétele annak megállapítása is, hogy a felelősségre vont személy magatartása szándékos volt és a károsultat ez a magatartás alapos okkal indította olyan elhatározásra, amelynek következtében — jóhiszemű eljárás mellett — önhibáján kívül károsodás érte. A felperes keresetlevelében azt adta elő, hogy apja — az alperes — ajándékozási ígéretében bízva különböző építési anyagokat szállíttatott arra a telekre, amelynek tulajdonjogát az alperes neki ígérte. Állította, hogy az apja az ajándékozási ígéretét alapos indok nélkül nem váltotta be, ezért végül is a Ptk. 6. §-a alapján 15 283 Ft kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkozott, hogy az ajándékozási szerződés megkötése a felperes magatartása miatt hiúsult meg, a nevezett ugyanis az ajándékozó haszonélvezeti jogával terhelten nem akarta elfogadni az ingatlant. Utalt ezenkívül arra, hogy a felperes az ő tartáskiegészítési költségeinek fedezéséhez még havi 100 Ft-tal sem volt hajlandó hozzájárulni. Az első fokú bíróság az alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 15 283 Ft kártérítést és ennek az összegnek 1972. szeptemper 1-től járó évi 5%-os kamatát, valamint 2600 Ft perköltséget. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy a marasztalás összegét 7600 Ft-ra, a perköltséget pedig 1300 Ft-ra leszállította, egyben úgy rendelkezett, hogy a fellebbezési eljárási költségeiket a felek maguk viselik. Tényként állapította meg, hogy az alperes ajándékozási ígéretének teljesítésében bízva költekezett a felperes a tervezett építkezés érdekében. Utóbb azonban az alperes az ajándékozási szerződés aláírását megtagadta és az építkezés folytatását is megakadályozta. Ezt a döntését a Ptk. 6. §-ára alapította azzal a megokolással, hogy önhibáján kívül károsodott a felperes. Egyidejűleg figyelembe vette az alperes idős korát, „súlyos elesettségét", szerény anyagi viszonyait s azt is, hogy a felek ügyleti szán2* 19