Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

tétében mellőzte a kármegosztást. Ugyancsak a fentiek alapján kétszeresére emelte a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság által kármegosztással számított jövőbeni havi járadék összegét. A felperes keresete és fellebbezése túlnyomó részben megalapozottnak bizonyult, ezért az alperest kötelezte a Legfelsőbb Bíróság a perköltség megfizetésére. (P. törv. V. 20 174/1976. sz., BH 1977/3. sz. 105.) 145. Szándékos bűncselekménnyel okozott kár megtérítése esetén nincs helye kármegosztásnak azon az ákvpon, hogy a károsult mulasztása a bűncselekmény elkövetését megkönnyítette (Ptk. 340. §). A gépkocsivezető beosztásban dolgozó alperes 1970. december végén ellopta a szövetkezet szállítási üzemágának fejbélyegzőjét, és annak felhasználásával a felperes különböző kútjainál 304 960 Ft értékben üzemanyagjegyeket vásárolt, majd azokat felhasználva, az üzemanyagot értékesítette. Az alperes ellen ezért büntető eljárás indult. A bíróság jogerős ítéletével bűnösnek mondotta ki a társadalmi tulajdonban különösen nagy kárt okozó folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében, és ezért őt hathónapi börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és négy évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A felperes keresetében kárát összesen 316 858 Ft-ban határozta meg, s az alperest a Ptk. 339. §-ában foglaltak alapján ennek az összegnek, valamint járulékainak a megfizetésére kérte kötelezni. Az alperes beismerte a kereseti tényállításokat és a követelés jogszerűségét is elismerte. A marasztalásnál azonban annak figyelembevételét kérte, hogy munkáltatója huzamosabb időn át nem intézkedett az eltűnt bélyegző megsemmisítése, illetőleg érvénytelenítése iránt, s ezzel a mulasztásával maga is hozzájárult ahhoz, hogy az ellopott bélyegzővel hosszabb időn keresztül, sorozatosan követhetett el bűncselekményeket. Az első fokú bíróság — a fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett — ítéletével az alperest 253 487 Ft, ennek 1971. január 1-től járó 5% kamata, valamint 800 Ft részperköltség fizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti illetékből a felperest 3800 Ft, az alperest pedig 15 200 Ft megtérítésére kötelezte. A bíróság az alperest a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján marasztalta, a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezések alapulvételével azonban kármegosztást alkalmazott, amelynek arányát az alperesre terhesebben 20—80%-ban állapította meg. Ezt a döntését azzal indokolta, hogy az alperes kárt okozó magatartásának előidézésében az elvárható magatartást elmulasztó károsult, vagyis a felperes is közrehatott, mert az alkalmazottai az üzemanyag-eladásoknál nem tartották meg a felperes ügyviteli utasításait. Ha ugyanis minden egyes esetben ellenőrzik az alperes személyi igazolványában a nevezett munkaviszonyára vonatkozó bejegyzéseket, az üzemanyag kiadását megtagadhatták volna, mert az alperes személyi igazolványában munkáltatója nem volt feltüntetve. A jogerős ítéletnek a keresetet részben elutasító és az illeték viselésére vonatkozó rendelkezései ellen emelt törvényességi óvás megalapozott. Az tény, hogy a felperes alkalmazottai az ügyviteli utasítások szigorú megtartásával legalábbis megnehezítették volna az alperes terhére megállapított bűncselekmények elkövetését. Viszont a felperes kárát az alperes 199