Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

szándékos bűncselekmény elkövetésével okozta, s ily módon a társadalmi tulajdon sérelmére különösen nagy kár következett be. Ilyen esetben a károsult terhére eső az a mulasztás, amely a szándékos bűncselekmény elkövetését lehetővé tette vagy megkönnyítette, a Ptk. 340. §-ában foglalt rendelkezések helyes értelmezése mellett a károsult és a károkozó vonatkozásában kármegosztás alapjául nem szolgálhat. A megyei bíróság tehát a vonatkozó anyagi jogszabályok téves értelmezésével alkalmazott kármegosztást, és mentesítette az alperest a szándékosan elkövetett bűncselekménnyel okozott kár egy részének megtérítése alól. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján — a megyei bíróság ítéletét részben megváltoztatva — a keresetnek teljes egészében helyt adott, s az alperest a rendelkező rész szerint marasztalta. (P. törv. V. 20 910/1975. sz., BH 1976/1. sz. 25.) 146. A károkozót is kárenyhítési kötelezettség terheli, különösen akkor, ha a kár bekövetkezte után elsősorban nem a károsult, hanem ő van abban a helyzetben, hogy enyhíteni tudja a kárt [Ptk. 339. § (1) bek., 340. § (1) bek.]. A felperes házában az alperes 10 m2 alapterületű két helyiséget bérelt bútorraktár céljára. Ezekben a helyiségekben 1973. május 26-án tűz keletkezett, és ennek következtében a ház egy része leégett. A hatósági bizonyítvány szerint a felperest a tűzesettel kapcsolatban szándékosság vagy gondatlanság nem terhelte. Az illetékes tűzoltóparancsnokság megállapította, hogy a tűz keletkezéséért az alperesi alkalmazottak a felelősek, mert „nem tartották meg az alperesnél hatályos tűzvédelmi előírásokat". Ezért a községi tanács szakigazgatási szerve őket 500—500 Ft pénzbírsággal sújtotta. A járási rendőrkapitányság vizsgálata szerint is az volt a tűz keletkezésének az oka, hogy az alperes dolgozói a tűzvédelmi előírásokat megsértették. Az alperes „teljes és végleges kiegyenlítésül" felajánlotta a felperesnek azt a 17 191 Ft-ot, amelyet az Állami Biztosító biztosítási szerződés alapján a házban keletkezett tűzkár rendezése fejében az alperesnek fizetett. Ezt az összeget azonban a felperes nem fogadta el, keresetlevelében 80 000 Ft kártérítés és a perköltségek megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a tűzesetet az alperes alkalmazottainak a gondatlansága okozta. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy az alkalmazottait gondatlanság nem terheli, a tűz oka érvelése szerint az volt, hogy az épület nem volt ellátva kéményajtóval és szikra pattant a padlástérbe. Az első fokú bíróság az alperest 62 330 Ft kártérítés, ennek 1974. február 5-től számított kamata és 4500 Ft perköltség fizetésére kötelezte, ezt meghaladóan azonban a keresetet elutasította. A bíróság az alperes kártérítő felelősségét a Ptk. 339. §-ában foglalt rendelkezésekre alapította. A kár mértéke szempontjából pedig irányadónak fogadta el az igazságügyi építész szakértő véleményét. Eszerint a perbeli ház teljes helyreállításának a költsége 75 250 Ft-ot tesz ki, a régi helyett új anyagok felhasználása folytán azonban az épület értéke egyidejűleg 12 920 Ft-tal emelkedik. Így a bíróság azt állapította meg, hogy a tűzeset folytán a felperes vagyonában bekövetkezett kár 62 330 Ft. 200