Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

július 1-től 1974. december végéig felmerült keresetveszteség címén 17 952 Ft, az 1972. július 1. és 1975. április 30. között felmerülő költségek fejében pedig 16 262 Ft, összesen 34 214 Ft, ennek kamatai, valamint 2760 Ft perköltség fizetésére kötelezte. Ezen felül a kiegészítő ítélete értelmében az alperes 1975. május 1-től kezdődően havi 880 Ft járadékot keresetveszteség fejében, havi 266 Ft többletköltséget, s végül 1976. január 1-től évi 1000 Ft-ot ágyneműbeszerzési költség címén köteles megfizetni a felperesnek. A kiegészítő ítéletben a járásbíróság az alperest további perköltségben is marasztalta. Az alperes kártérítő felelősségét a Legfelsőbb Bíróság törvényességi határozatára utalással a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdésében, illetve a 339. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján állapította meg. Az alperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az első fokú ítéletet, illetve kiegészítő ítéletet részben és úgy változtatta meg, hogy az alperes által egy összegben fizetendő kártérítést 34 214 Ft-ról 25 502 Ft-ra szállította le, míg az alperes által fizetendő járadékot 1975. december 1-től kezdődően havi 552 Ft-ban állapította meg. A felperes a járadék iránti keresetét csak 1974. május 16-án terjesztette elő, így a másodfokú bíróság álláspontja szerint a Ptk. 280. §-ának (3) bekezdése értelmében csak 1973. december 15-től illeti meg a járadék. A másodfokú ítélet szerint 1975. május 1-től kezdődően a dologi kár és a keresetveszteség fejében járadék illeti ugyan meg a felperest, de a bíróság a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján e vonatkozásban egyenlő arányú kármegosztást alkalmazott. A perben meghallgatott orvosszakértő véleménye szerint ugyanis 1—3 újabb műtéti beavatkozás esetén remény volna arra, hogy a sipolynyílást kellően zárni lehet, s így a felperesnél megszüntethető lenne a vizeletcsorgás. Amennyiben a károsult felperes az életveszéllyel nem járó kisebb műtéteknek nem veti alá magát, az ebből eredő kárát — az ítélet indokolása szerint — maga is köteles részben viselni. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott. A Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése szerint a károsult a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból származott, hogy a károsult e kötelezettségének nem tett eleget. Nem állapítható azonban meg a kárenyhítési kötelezettség megszegése olyan esetben, amikor sorozatos sikertelen orvosi beavatkozás sem eredményezte az orvosi műhiba folytán keletkezett rendellenesség megszüntetését. A felperes az 1975. november 12-i fellebbezési tárgyaláson személyesen előadta, hogy eddig hét műtéten esett át, nem hajlandó újabb műtétnek alávetni magát, mert a korábbi műtétek sem szüntették meg a hólyagsipolyt, így nem vállalja az orvosszakértő által javasolt újabb műtétek kockázatát. A megelőző eredménytelen műtétsorozat után újabb műtétek vállalása a felperesre nyilvánvalóan olyan testi és idegi megterhelést jelentene, amely már az általános társadalmi felfogás szerint sem várható el annak érdekében, hogy az alperest mentesítse a további károk megtérítésének a kötelezettsége alól. Egyébként a szakértői véleményből sem vonható le olyan következtetés, hogy egy jövőbeni műtétsorozattól biztos eredményt lehetne várni. A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság által 1975. május 1-től 1975. december l-ig terjedő időre megállapított összegek tekin198